2025.08.27. (szerda)

Számvetés ismerőssel

Számvetés ismerőssel

Dátum:

Egy képzőművészeti album legalább annyi mindenre tud rácáfolni, mint amennyi gondolatot felébreszt. Azt hittem, ismerem Pogány Gábor Benő munkásságát. Rádöbbentem, milyen sok szobrához van személyes kötődésem. És belém nyílalt: kicsit igazságtalanok vagyunk a szobrászokkal.

Önhitt módon azt gondoltam eddig, hogy a legszolnokibb szobrászművész munkásságát, ha nem is jól, de némileg ismerem. Aztán jó pár hónappal ezelőtt kézbe vehettem a „Felmenők” című vaskos albumot, ami Pogány Gábor Benő alkotásait – illetve az adott pillanatban azok egy részét – örökíti meg, és rá kellett döbbennem: a felszínét kapargatom ennek a lassan három és fél évtizedes, tényleg gazdag életműnek. Az utóbbi időben minimum kéthetente leemeltem az albumot a polcomról, mert vagy valamiről eszembe jutott, hogy abban kell keresnem, vagy egyszerűen csak vágytam a rácsodálkozás – olykor a Szolnokra csodálkozás -, engem kifejezetten szórakoztató élményére.

A város utcáit járva soha sem számoltam meg, hány Pogány Gábor Benő szobor mellett megyek el nap, mint nap. A „Felmenők” album viszont lehetővé tette ezt, és bevallom, az elképedést is. Legalább húsz olyan köztéri alkotásunk van – szobrok és emléktáblák -, amelyek Pogány Gábor Benő műtermében, műhelyében születtek. Szigligeti Ede a színházi függönnyel, Zounuk ispán a hajóval, Dr. Balogh Béla a múzeum lépcsőjével vagy éppen Hasznos Pista bácsi a hátrakulcsolt kezével, hogy csak a legismertebbeket – vagy nekem legkedvesebbeket – soroljam. Hozzátéve: szerencsére gyakran bővül a lista. És „szégyenkezve” bevallva, hogy bizony van közöttük olyan, amit még nem láthattam közelről.

Persze a „Felmenők” című album arra is kiválóan alkalmas, hogy rávilágítson: Pogány Gábor Benő nem csak a mi szobrászunk. Ami melengeti is egy kicsit a lokálpatrióta szívét. Hiszen kifejezett büszkeséggel tölt el, hogy például Székesfehérvár egyik legszebb szobra – és szerintem egyben az Aradi vártanúk legjobb köztéri megformálása – is a szolnoki szobrászművész, szolnoki műhelyében született. Miként Veszprém is Pogány Gábor Benőnek köszönheti az egyik legjobb szobrát, a dunántúli város központjában található Ararátot. Arról nem is beszélve, hogy mindazok, akik Petőfi költészete előtt autentikus helyen kívánnak fejet hajtani – amit szerintem előbb-utóbb minden olvasott ember megtesz -, azok ugyancsak Pogány Gábor Benő alkotását keresik fel a koltói kastély parkjában.

Persze egy ilyen album a szobrászokkal szembeni igazságtalanságokra is rávilágít. Például arra, hogy egy naponta látott vagy csak egy kirándulás alkalmával megcsodált alkotásról általában tudjuk, kit, mit esetleg miért ábrázol, ám sok esetben gőzünk sincs az alkotójáról. Még akkor sem, ha esetleg személyesen is van szerencsék ismerni, vagy sokszor senki máséhoz nem hasonlítható stílusjegyei miatt fel kellene ismernünk a munkáit. Ám ennél is fájóbb, amire tényleg csak egy ilyen album hívhatja fel a figyelmet, hogy mennyi kifejezetten jó szobor marad a műterem vagy a műhely falai között, mert a döntnököknek más tetszik, vagy egyszerűen megváltoznak a körülmények és a tervek.

Újra kézbe véve ezt az önmagában is szép könyvet, még valami megdöbbent. Hány olyan Pogány Gábor Benő szobor van, amihez valamiért személyesen is kötődök. A három olimpikon pólós a Tiszaligetben, a tápiószelei Blaskovich-fivérek, a szandai Szőlővivők, a belvárosi Boldog Sándor István vagy éppen a fehérvári Aba-Novák és a pesti Magyar nemzeti kutyafajták. És akkor még az ugyancsak a keze nyomát viselő Szapáryról vagy éppen a megmentett és felújított Mária-szoborról nem is beszéltem. Szobrok, amelyekhez úgy érzem, egy személyes pillanat, saját történet miatt is közöm van. Talán ezért is olvasom olykor félre a „Felmenők” címet, mert nekem legbelül Pogány Gábor Benő munkáihoz a „felemelők” szó kapcsolódik.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Jenei: A nők és az irodalom

Az irodalom környékén mindig nők ülnek. Ezt Bata Imre mondta egy szemináriumon. Bata nem volt tanárom, fogalmam sincs, hogyan keveredtem be az órájára, s arra sem emlékszem, miről volt szó azon - de ez a mondat megragadt bennem.

Kár, hogy csak a szemnek

Mi lesz egy színházi jelmezzel, miután lekerül műsorról a darab, amihez készült? Ez a kérdés az idén 25 éves szolnoki Jelmez-Art munkáit éppen csak felvillantó kiállítást nézegetve jutott eszembe. Egy túlzottan szerény és túlzottan rövid ideig látható kiállítás az Aba-Novák földszintjén.

Ki a bolond?

Hónapokkal a bemutató után ültem be az Egy bolond százat csinál című darab szolnoki előadására. Semmi egyebet nem akartam, csak egy kis péntek esti kikapcsolódást. A teltházas nézőtéren ezt meg is kaptam. Ennyi és nem több. De miért baj az, ha a színház erről is szól?

Kottából vagy anélkül

Csak kottából lehet jól énekelni, vagy hallás után a magunk örömére is? Bár a Katonafeleségek című, még 2019-ben készült, de a magyar mozikba csak most került angol filmnek nem ez a legfontosabb kérdése, sírás közben ezen is el lehet gondolkodni. Elsőrangú film megy a Tisza moziban.