2025.08.27. (szerda)

Családon belüli erőszak

Családon belüli erőszak

Dátum:

A szolnoki Szász Attila új nagyjátékfilmje inkább szól a családon belüli erőszakról, mint a második világháború utáni időszakról. Mintha az elmúlt hetvenöt évben semmi sem változott volna. Mindezt egy rendkívül izgalmas, pszicho krimibe ágyazva meséli el négy remek főszereplő segítségével.

Ha majd valaki visszatekint a magyar film történetének 2010-es éveire, akkor biztos, hogy foglalkozni fog a Szász-Köbli páros munkáival. Merthogy A berni követtel 2014-ben jelentkező páros fél évtized alatt a magyar filmgyártás meghatározó alkotói lettek. Pedig vagy éppen emiatt, nem művészfilmeket, lila ködös köldöknézéseket akartak vászonra vinni, hanem történeteket. Amik ráadásul nemcsak addig érdeklik őket, amíg az utolsó vágással is elkészülnek, és fel lehetett venni a pénzt a gyártásért. A Félvilág – Mágnás Elza történetével -, az Örök tél – az első málenkíj robot film – és most az Apró mesék is olyan propagandát kapott, amit csak az nem érzékelt, aki be van oltva a magyar film ellen. Szász Attila és Köbli Norbert legújabb filmjéről nagyjából egy éve lehet tudni, hogy készül, hónapok óta láthatóak az előzetesek, a reklámok, születnek az alkotókkal az interjúk, azaz a leendő néző rá van hangolva az új történetre. Amit normál körülmények között nem kellene kiemelni, ám a magyar film egyik legnagyobb hiányossága, hogy az alkotókat csak a premier pillanatáig érdeklik a műveik, aztán hagynak mindent a forgalmazókra, az értetlen nézőke, kritikusokra és a süllyesztőkre.

Szász Attila filmjeivel azért is érdemes foglalkozni, mert a jól bevált, akár nézőcsalogatónak is nevezhető nevek mellett igyekszik viszonylag ismeretlen, ám elképesztően tehetséges színészeket is lehetőséghez juttatni. Ilyen volt A berni követben Kulka és Szabó Kimmel mellett Kádas József vagy éppen az akkor még vidéken játszó két színésznő: Lovas Rozi és Balsai Móni. A Félvilágban Kovács Patrícia mellett Döbrösi Laura, vagy az Örök télben Csányi Sándor mellett Gera Marina. Az Apró mesékben pedig a főszereplő Szabó Kimmel Tamás mellett az erdőben is díva Kerekes Vica – aki alig játszott még magyar moziban -, és kis túlzással Molnár Levente is. A fura szerelmi háromszögben társutas kisfiúval, Tóth Bercellel kiegészülve mind a négyen hatalmasat alakítanak, köszönhetően a jól kitalált forgatókönyvnek, és a színészeivel dolgozni képes rendezőnek is.

Az Apró mesék elsőre úgy tűnhet, hogy a második világháború utáni zavaros időszakról szól. Ami ráadásul a film első negyedében, a fővárosi jelenetekben elképesztő jó díszletek és trükkök között van életre keltve. Ám az ügyeskedőkkel, kényük-kedvük szerint igazoltató szovjetekkel, megtorlásokkal és aljas üzletekkel teli kor csak a keret egy olyan szerelmi drámához, amiben ott feszül a családon belüli erőszak, a fizikai és a lelki bántalmazás. Ami hetvenöt év alatt semmit nem változott, ami szinte bármelyik korban bemutatható lenne.

Ám mindez csak szép lassan bontakozik ki Szász Attila mozijában. A reményüket vesztetteket átvágó pitiáner szélhámosból, szép lassan lesz a megalázott asszony és gyerek védelmezője. A fegyvert profin forgató anya és fia párosról finoman adagolva derül ki, hogy egyáltalán nem várják haza a frontról a férjet és apát. És a mégiscsak betoppanó családfőről is több feszült jelenet után tudjuk meg a titkokat, amik miatt él benne az elhatározás, hogy megváltozzon, de a környezete mindenben pont ez ellen hat. Apró mesék, amelyeket a film háromnegyedében egy erdő mélyén lévő vadászház környékén mesél el a Szász-Köbli páros, nem feledkezve meg arról, hogy nem dokumentum vagy dokumentarista filmet, hanem játékfilmet készítenek. Mesteri a feszültség fokozása, izgalmas krimiket idézőek a lassan kibontakozó történetek, az utolsó percek pedig úgy hozzák a frászt az addigra beszippantott nézőre, mint Alfred Hitchcock.

Ha pedig mindehhez hozzáteszem, hogy remek trükkök, nagyon jó zene, pazar képek jellemzik az Apró meséket, akkor talán érthető: nemcsak a rendező szolnoki volta miatt vagyok ennyire elfogult és elégedett. Nem üres szórakozást kaptam. Nem értelmetlen művészfilmet láttam. Hanem sok kis történetből felépített, a valósággal sok hasonlóságot mutató mesét, amit hitelesen keltettek életre a szereplők. Beültem és egy perc után megszűnt a külvilág, 112 percig sodort, lekötött, felizgatott, szórakoztatott a történet. És én ezért szeretek moziba járni.

(A film alkotóival 2019. március 19-én este, a 18.00 órás filmvetítés után a Tisza moziban is találkozhat!)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Mellément rendőrösdi

Egy üldözéses jelenet nem attól jó, hogy sokáig tart, mivel minden fegyveres vak és céltévesztő benne. Nagy rajongója vagyok a magyar filmeknek, de valljuk be: a Cop Mortem több sebből vérzik. Ganxta Zolee és Anger Zsolt hiába menti a menthetőt. Lesz miről beszélgetni a Tisza moziban.

Radó

Vannak olyan meghatározó jelentőségű tanárok, akiket a tudásukból adódó tiszteletünk okán csak vezetéknevükön emlegetünk. Aki valami módon részese lehet a Szolnokon zenére megelevenedő debreceni kollégiumnak, az talán magába felvés egy újabb ilyen nevet az élet nevű iskola mesterei közé. Radó.

Kinek, hová megy a szekér?

"Kezdjetek el élni! Kezdjetek szeretni! Ripacsok, színészek, az élet a tiétek." Szerintem az Anna and the Barbies együttes Márti dala című szerzeményének sorai adták a szikrát Sándor Pál legújabb filmjéhez. Aminek a sztorijánál jobbra sikerült a képi világa, a színészek játéka, és a feelingje.

Káosz egy medencében

Talán tény, bár soha sem büszkélkedik vele senki, de egy fegyverropogástól hangos forradalom idején bárkiből lehet hős vagy ellenség. Részben a szerencsén, részben a köpönyeget gyorsabban forgatókon múlik. A Libertate'89 - Nagyszeben című film nekem erről a káoszról szól.