Szolnoki száguldás

Szolnoki száguldás

Dátum:

Az elmúlt hét egyik, az országot is bejáró szolnoki híre volt, hogy végre nálunk is sikerült valakinek alaposan túllépnie a városban, a megengedett sebességet. Elsőre értelmetlen bulvárhírnek minősítettem a közlést. Másodikra viszont elgondolkodtam a szolnoki közlekedéskultúrán.

Hazudik, akinek jogosítványa van, rendszeresen vezet, és mégis azt állítja, soha nem lépi át az engedélyezett sebességhatárokat. Nyugodtan beismerhetjük, hogy mindannyian, akik a volán mögé ülünk – és megkockáztatom, hogy napi szinten – látens szabálysértők vagyunk. Azaz, ha nincs rendőr a közelben, akkor a forgalomtól függően, figyelmetlenségből, nemtörődömségből vagy némi kényszer hatására – mert például nem sikerült időben elindulni otthonról – gyorsabban megyünk a megengedettnél. Nem szeretném azt sugallni, hogy mindez bocsánatos bűn, vagy bármi is felmentést adhatna. Főleg, hogy amíg szerencsénk van, addig nem válunk potenciális bűnelkövetőkké. Hisz hiába nem a mi figyelmetlenségünk, nagyobb szabálysértésünk okoz egy súlyos vagy netán halálos kimenetelű balesetet, ha az adott pillanatban jobban elsült a lábunk, akkor azonnal bűnözőkké válunk. Mindenki maga döntheti el, hogy mennyit kockáztat. Azaz csak akkor lassít, ha rendőr van a közelben, vagy máskor is.

Azt is fontosnak tartom rögzíteni, hogy az utcákat járva pontosan tudom, sokak számára az autó és annak használata nem a közlekedésről, hanem az önmegvalósításról, a kivagyiságról, önnön nagyságának bizonyításáról szól. Elég csak a leharcolt csotrogányok rettenetes hangzavart keltő kipufogóira, a mindig patika tisztaságú öreg példányok karosszériáját is lebontó, üvöltő zenére, az éjszakai parkoló rodeókra és gyorsulási versenyekre, vagy éppen a minél nagyobb és menőbb autók bárhol parkolásaira gondolni. De engedtessék meg nekem, a magam részéről pontosan ebbe a kategóriába sorolom az állami Skoda Superbek kék villogós vagy anélküli száguldozásait, és a mindenkinél szabadabban értelmezett és pofátlanabb parkolási technikáikat is. Mutasd az autód, lássam, miként közlekedsz, és megmondom, ki vagy!

A közúti közlekedés című játékban természetesen nemcsak mi, a különböző járművel és attitűddel megáldott autósok veszünk részt, hanem a rend őrei is. Akiknek működése ugyancsak sokféle nézetet tükrözhet. Kezdve onnan, hogy korbáccsal akarják betartatni a szabályokat, avagy sunyi felbukkanásokkal okoznak a meglévőnél is nagyobb kalamajkákat, netán következetesen, akár a nehezebb terepen is próbálnak teljesíteni, egészen addig, hogy munkájukat esetleg prevencióként, baleset-megelőzésként, életmentésként értelmezik. Tudom, ahány kapitányság, annyi felfogás, ahány rendőr, annyiféle. A magam részéről azt gondolom, a közlekedési rendőri munka eredményessége tulajdonképpen mérhetetlen. A meg nem történt baleseteket és halálozásokat ugyanis rendkívül nehéz számszerűsíteni.

Éppen ezért értelmetlen bulvárhírnek gondoltam a Szolnok belterületén 116-tal száguldozó autóstárs bemutatását. Mert, aki ilyet csinál, azt nem rettenti el a rengeteg büntetőpont, de talán még a sokszázezres bírság sem. Sőt, azon se csodálkoznék, ha a haverokkal röhögve elemeznék a ?mindenkinek jár öt perc hírnév? szintű sikert. Ennél sokkal fontosabbnak tartanám, hogy mondjuk, szombaton este kilenc órakor a Templom utcában ne merészeljen senki autóversenyzőt játszani. Vagy fel se merülhessen senkiben, hogy fényes nappal, a Baross utcában, az ÉPFA-val szemben, a záróvonalat átlépve előzzön. Netán valahogy sikerüljön leszoktatni az úrvezetőket arról, hogy a belváros 30-as korlátozó tábláiról semmi se jusson eszükbe. De említhetném az éjszakánként jól halható repesztéseket, a Szolnok egész területére jellemző, pofátlan parkolásokat, vészvillogós, egyetlen pillanatnak gondolt megállásokat. A körforgalomba rossz irányból behajtót pedig ne is soroljuk ide, mert értelmezhetetlen a művelete.

Be kellene látnunk, hogy egy várost pont annyira jellemez az ottani közlekedési morál, mint az utak állapota, a közoktatás vagy éppen a közművelődés minősége, a zöldfelületek vagy éppen az adóbevételek. Ez nem a rendőrségre, az önkormányzatra és mindig rajtunk kívül valaki másra tartozik. Közös dolgunk és felelősségünk. És bár értelmetlen bulvárhírnek mondtam a múlt hét száguldó sztárját, azért azt elismerem: tette kapcsán jutott eszembe, hogy a jelenlegi szolnoki közlekedési kultúra alapján a város kicsit olyan, mintha mondjuk, hegyekben állna az utcákon a bomló, patkányok járta, elszállítatlan szemét.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hol fogunk parkolni?

Alanyi jogon jár, hogy az autóinkat közterületen tároljuk? Hátralévő életünk leghűvösebb nyara után jó lesz az autóknak, ha izzadó betonon, a napon állnak. Tudnánk máshogy gondolkodni?

Ne pezsgőzzünk, dolgozzunk!

A szolnoki vasútállomás felújításáról szóló hírek után sokan mintha pezsgőt bontottak volna. Talán nem vették észre, hogy még nincs ok az ünneplésre. De lobbizni és dolgozni kellene!

Nem történt semmi sem

Talán túlzás az elmúló nyarat ilyen idézettel jellemezni, miként azt tippelni, hogy gyorsan elfelejtjük. Szolnokon nemhogy egy rendszerváltásnál, de kormányváltásnál is kevesebb történt.

Szolnoki elszámoltatás (1.)

NYÁRI ISMÉTLÉS: Ha megáll, hogy a 17 milliárdos NKA-pályázat döntnökei valóban „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést” követtek el, mit tettek a pénzhez jutók? Például Szolnokon?