A Nemzeti Filmintézet a koronavírus miatti bezártságra tekintettel kilencven régi, magyar filmet tett jó minőségben elérhetővé a honlapján. A három kategóriába osztott – irodalmi adaptációk, történelmi filmek és gyerekfilmek – válogatás történelmi szekciójába bekerült Szabó István 1991-ben forgatott Édes Emma, drága Böbe című mozija is, amely máshol a rendszerváltó filmek válogatásba is joggal befért. A film két fiatal orosztanár 1989-90-es történetét meséli el. A faluról érkezett, évek óta pedagógusszállón lakó lányok csupán a boldogságot, ezzel párhuzamosan pedig a megélhetést és a biztonságot keresik. Miközben az állását féltő igazgató, a politikai alapon széteső tanári kar, az orosztanárok angoltanárrá való átképzése, a pedagógusok ellehetetlenülése azoknak az éveknek szinte dokumentarista megörökítése.
Az Édes Emma, drága Böbét az 1992 tavaszi bemutató környékén moziban láttam utoljára. A film zárójelenete azonban azóta is elkísért. Teljesen megbabonázott ugyanis, ahogy Szabó István egy zseniális húzással utalt arra, filmje akkor a mostban játszódik. Tudniillik a végül egyedül maradó, tulajdonképpen addigi életét elvesztő főszereplő, Emma – a Bánsági Ildikó hangján megszólaló Johanna ter Steege – szívszorító hangon kiabálva, az egyik budapesti aluljáróban a Mai Nap című, akkor még friss bulvárlapot árulja. „Majnap, majnap, majnap” – zárul a Koltai Lajos fényképezte film.
Ami tele van a rendszerváltás apró momentumaival. Az orosz nyelvkönyveket égető diákok, az oroszból buktatás vagy átengedés kérdése. Az átkeresztelt iskola régi tábláját emlékbe hazavivő igazgató – Andorai Péter – félmondata, amivel utal arra, hogy az előző rendszerváltáskor az apja is hazavitte az előző táblát. A megélhetési gondokkal küzdő nemzet napszámosai, amint pornófilm-szereplőválogatáson vesznek részt. A Váci utca erőszakos kéregetője. Tényleg semmi más dolga nem volt Szabó Istvánnak, aki egyébként a forgatókönyvet is írta, mint érzékenységének engedve az őt körülvevő világról mesélni. Összehasonlíthatatlanul érzékenyebb és vállalhatóbb filmet készített 1991-ben, mint a tavalyi, hasonló témát feszegetni próbáló Zárójelentés.
Az Édes Emma, drága Böbe egyik fontos mellékszereplője Mucsi Zoltán, aki a forgatás idején a Szolnoki Szigligeti Színház vezető színésze volt. Mucsi alakítja a film elején az orosztanárokat csúfoló rajztanárt, akiről aztán kiderül, hogy ő sem tud megélni tanári fizetéséből, és a Váci utcán portrérajzolóként próbálja aprópénzre váltani tudását. Története nincs teljesen kibontva – nem is lenne rá idő -, de néhány pillanatból pontosan érthető, hogy figurája a meg nem értett, kereteke közé szorított művészé, aki ugyanúgy elpocsékolja az éveit, mint a két lány.
A Böbét alakító Börcsök Enikő egyik első nagyjátékfilmes alakítása volt ez a szerep. Emlékszem, már a bemutatókor is sokkal jobban szerettem a figuráját, mint Emmáét, és ez volt az a pillanat, amikor örökre tudomást szereztem a színésznő létezéséről, és figyeltem az alakításait. Bereményi Géza három évvel később készült A turnéját például kifejezetten miatta néztem meg, és nagyon sajnáltam, hogy csak azt az aprócska szerepet kapta. Persze rajtuk kívül érdemes lenne az Emmát elcsábító, pitiáner igazgatóról, Andorai Péterről is hosszan beszélni, miként az idős, több rendszerváltást megélt tanárnőről, Temessy Hédiről, vagy éppen az oroszt negligálni próbáló kollégájáról, Pásztor Erzsiről is. Vagy a szinte pályakezdő Kerekes Éváról, aki majd öt év múlva dob hatalmasat a Franciska vasárnapjai című filmben. Netán a csak egy-egy jelenet erejéig feltűnő Jordán Tamás vagy éppen Mácsai Pál alakításáról.
Ha minden részletre kitérnék, talán olyan hosszú lenne ez az írás, aminek elolvasásához annyi idő kellene, mint amennyi az Édes Emma, drága Böbe megtekintéséhez kell. Azért pedig kár volna, hiszen semmi egyebet nem akarok, minthogy ebben a fura időszakban is nézzenek jó, magyar filmeket. Például a Nemzeti Filmintézet oldalán Szabó István 1991-ben forgatott és a következő tavasszal bemutatott Édes Emma, drága Böbe című alkotását.
A film itt érhető el: https://vimeo.com/297070702
