A blogSzolnoki mesék második kötetének címadó írása lett a tavaly januárban megjelent Az eltűnt városháza. A Szolnokon tanító Diana Senechal fordításának köszönhetően nemrég a Tajvanon szerkesztett Asymptote folyóirat blogjába is bekerült. Diana Senechal-lal beszélgettünk.
Újra feltűnt Az eltűnt városháza
– Több novellámat is lefordította már angolra, illetve más magyar szerzők műveivel is foglalkozik, például Jenei Gyula írásaival. Miért gondolja, hogy ezek iránt lehet érdeklődés a tengerentúlon?
– Gyerekkorom óta sok ország irodalmát olvasom, és soha se fordult meg a fejemben, hogy ezekre máshol ne lenne érdeklődés. A jó irodalmi alkotások mindegyikében található valami különleges, valami egyetemes. Ha pedig az eredeti mű jó, a fordítás élénk, akkor nemcsak Amerikában, de szinte bárhol a világon találhatóak lelkes és érdeklődő olvasók. A magyar szövegek, amiket eddig fordítottam, műfajukkal, átgondoltságukkal, finom szellemességükkel és szomorúságukkal vonzanak.
– Mi alapján választ fordításra érdemes írásokat? Önnek kell, hogy tetsszen, vagy esetleg szerkesztők tesznek javaslatot?
– Fontos, hogy nekem tetsszen. A fordításhoz elengedhetetlen, hogy az adott mű valamit elindítson az elmémben, mozgásba hozza a gondolataimat. A fordításhoz ezen kívül egyfajta szabadság is kell, ezért én önkéntes fordító vagyok, azaz nem megrendelésre, hanem a magam kedvére dolgozom. Amikor először olvasok valamit, és eldöntöm, hogy lefordítom, még nem tudom, mi jön majd ki belőle. De, ha hajlandó vagyok vele foglalkozni, akkor már tudom, hogy jót választottam. Egyébként minden találkozás az irodalommal, beleértve a fordítást is, tulajdonképpen véletlenül, öntudatlanul történik. Miközben bennem van egy határozott érzés, hogy meg kell csinálnom a fordítást.
– Megkérdezhetem, hogy miért éppen Az eltűnt városháza című novellámat fordította le?
– Ez az egyik kedvencem a történetei közül. Olyan élénk és igaz, hogy majdnem elhittem, amikor elolvastam. A valóságának több szintje bukkan fel benne. Eltűnik a városháza, és az ezzel kapcsolatos reakciók idővel megváltoznak. Az egyik unokatestvérem, aki olvasta, azt írta nekem, hogy ez a történet arra emlékezteti, ahogyan az emberek elfelejtenek egy tragédiát.
– És a Ciprusi Magyar Vasút vagy a többi mellett mi szólt?
– A Ciprusi Magyar Vasút mellett lefordítottam a Korrupcióterápiát, amely még tavaly a The Satirist-ban jelent meg. A blogSzolnoki mesék közül lefordítottam A Pelikántól a cukorgyárig címűt is, illetve a Végtelen bosszút, ami a SZIF Online-on jelent meg. Egyszerűen azért, mert élveztem a novellákat és a fordítási munkákat, és biztos voltam abban, hogy mások is így lesznek ezzel. A fordítás, mint minden írás, sok türelmet igényel, mert rengeteg időt kell töltenie vele. Nemcsak azért, mert aztán el kell küldeni őket a folyóiratoknak, majd várni kell a válaszokra, hanem azért is, mert egy fordítás soha nem lehet tökéletes, állandóan dolgozni kell vele. De megéri. A Ciprusi Magyar Vasút nagyon nehéz volt, mert rövid részekből áll, és a ritmusnak tökéletesnek kell lennie. Ezen kívül a magyar politikai hierarchiára való hivatkozások nem biztos, hogy egyértelműek az angolul olvasók számára. Ami a ritmust illeti, vannak megoldások az angolban, ami pedig a hivatkozásokat illeti, azt hiszem, az olvasóknak elegendő képzelete és életélménye van ahhoz, hogy megértsék az alapokat. Ennek a fordításnak még nem talált kiadót, de úgy gondolom, hogy lesz.
– Mit érdemes tudni Az eltűnt városházát közlő, Asymptote című folyóiratról?
– Az Asymptote folyóirat, amelynek a blogján jelent meg Az eltűnt városháza egy különösen érdekes és sokszínű kiadvány. Szerintem az egyik legjobb és legismertebb fordításokra és a világirodalomra összpontosító folyóirat. Azt hiszem, ez a fordítás remek otthont talált itt.
https://www.asymptotejournal.com/blog/2021/04/06/translation-tuesday-the-vanished-city-hall-by-zsolt-bajnai/
http://www.szifonline.hu/szepirodalom/proza/2393-vegtelen-bosszu-2020-06-15
