Az eredet cikk, amihez a hozzászólások érkeztek: http://www.blogszolnok.hu/naplom_belvarosi_veszcsengo
B. Ferenc: Ugyan ismerte valaki Lakos Ivánt? Valamikor a ’60-as évek végén ismertem meg. Egy kicsit alkoholista volt, de nagy horgász. Mindig a nagy, majd földig érő esőkabátjában járt (valójában egy árvízvédelmi, vízhatlan köpeny), aminek a jobb zsebében volt a horgászfelszerelése, bal zsebében pedig egy zöld üvegben valami olcsó bor lötyögött. Nagyon színesen tudott mesélni, ha Maligán testvér is vele volt. Szóval, a képen látható ház a családjáé volt. Az egész sarok rész. Arra sajnos nem emlékszem, hogy kik voltak a szülei, de módosak voltak, az biztos. Aztán katona lett, híradós. Ahogy ő fogalmazott: a fülén ment keresztül minden hír. Na, ez lett a veszte. Mind mondta, a Horthy hadseregben egy megbecsült ember volt. Aztán jöttek a németek és nagyon megverték, mert ő volt a rádiós. De maradt rádiós. Nem mondott semmit. Aztán jöttek az oroszok, azok is megverték, mert ő volt a rádiós. Nem mondott semmit. De maradt rádiós. Aztán jöttek a honiak és megverték, mert ő volt a rádiós. Aztán már nem volt rádiós. Aztán elvették a házát. Szükséglakásban élt a macskákkal, de kiutálták emiatt és a Zagyvarékasi úton (valamikor) lévő tanyasi iskola romjai között fagyott meg egy télen. Pedig csak meg kellett volna hallgatni.
K. Zsuzsanna: Úgy hívtuk, hogy „Lestyán boltja”, 1950 előtt Lestyán kereskedőé volt, aztán tanácsi lett. Tudtommal, utána már mások dolgoztak a boltban. (Talán Lestyán bácsit más boltba helyezték, mint alkalmazottat.) Lehet, hogy sokkal többe kerülne a korhű felújítása, mint a bontás és újépítése. Oda kettő- maximum háromszintes lakóházat lehet építeni. Magasabb rontaná az utcaképet.
H. Géza: Kis fűszerbolt volt az 50-es években. Néha szünetben ide szaladtunk ki a Koltóiból egy kifliért.
V. N. Anita: Ebben a kis élelmiszerboltban dolgoztam sok-sok évvel ezelőtt. Szép emlék.
D. Zoltán: A 90-es évek közepe, vége fele anyukámmal gyakran jártunk ide a sarki boltba, kár ezért az épületért is.
L. Tamás: Szemben a kétemeletes házban laktunk. Gyerekként, ha leküldtek vásárolni, a visszajáró 10-20 fillér helyett „stolverket” vagy „fruttit” kaptunk. Sajnos nem jut eszembe a boltos bácsi neve, magas ősz hajú volt.
M. Sándor: Miska bácsi. Így hívták.
D. Zsuzsanna: Ott éltek a nagyszüleim. A vasúté volt. Lehetne műemlék, mert elől fűtőház volt benne, hátul pedig fürdő. Állítólag már megvette valaki. Akkor viszont esélytelen helyreállítani.
F. József: A mellette levő ház NKFV iroda és a pincéje Olajipari Klub volt. Naponta jártunk át a boltba. Kár lenne, ha a környezetbe nem illeszkedő dolog épülne ott.
Cs. György: Amikor a nyolcvanas évek vége fele az IKV-nál dolgoztam, már akkor megkezdődött az értékesítése ennek a háznak. Ha jól tudom, két lakás magánkézben, a többi az akkori városi tanács ma az önkormányzat kezében van. A város gyakorlatilag az államosítás óta (kb. 1949) semmit nem tett az állag megóvás érdekében.
B. Ferenc: Ha egy épület tönkremegy, az előfordul. Miért közügy, hogy mi épül a helyére? Ki finanszírozza meg? A magántulajdon az magántulajdon. Ha önkormányzati tulajdonban volna, az más kérdés. Nem biztos, hogy mindig a régi szép és jó.
Sz. Dezső: Ahogy én őket ismerem, vagy eladják (már, ha sikerül ilyen állapotban), hogy másra kenhessék az épület tönkremenését, vagy hagyják szétrohadni, hogy egy emeletes kockát húzhassanak a helyére.
T Ágnes: De ki bontja?
V. Béla: Ebben a városban egyszerűbb bontani és társasházat építeni. Sok magyar városban ez nem fordulhatna elő. Nem tudjuk megőrizni a régi épületeket. Nem is akarja a város. Nekem ilyen fájó a Reptárral szemben, a Tisza parton álló, régi vasúttal egyidős, sárga épület pusztulása. (Mellékelt kép bal sarkában – A szerk.) Elég nagy tétben merek fogadni, hogy a mellette épült társasház fog tovább bővülni. „Nem megmenthető műemléképületként” fog elpusztulni. Meg sem próbálják megmenteni. Sarkos, egyoldalú gondolkodás. Ez ma Szolnok.
N. Katalin: Állítólag van városunknak egy „prominens” főépítésze. Ő mit csinál, tesz valamit egyáltalán?
K. T. Károly: Bárhol látom, engem elszomorít, hogy a régi, szép, „míves” épületeket hagyják tönkremenni. Pedig gyakran hordoznak egyszerű, de szép mintákat, boltíveket, stukkókat, amik mesterek keze munkáját dicsérik, de így feledésbe merülnek. Építészeti örökségünk megőrzése is megérdemelne némi „védelmet”.
K. Péter: Jobb lenne megőrizni!
K. J. Ernő: Láttam az állványzatot, de én azt hittem, felújítják. Nem is tudom, miért hittem?
K. Judit: Nagyon mérges leszek, ha bontják. A Magyar utcában is lebontották azt a szép házat. (A fenti képen az említett ház – A szerk.) Szolnokon miért engedik ezt? Olyan kevés szép épületünk van, és most ezt is. Pedig felújítva egy kincs lenne.
Zs. József: És ki fizeti a felújítást? Van, hogy nem éri meg felújítani, mert vagy gazdaságtalan, vagy túl sok kompromisszummal jár.
K. E. János: Sajnos így szokott menni Szolnokon. Van egy lakatlan régi épület, mindaddig nem nyúlnak hozzá, amíg már csak bontás jöhet szóba. Elbontják ezt is. Pedig ez az utcaszakasz, ami talán még megmaradt a régi Szolnokból, kb. a nagytemplomtól a Szapáry útig, még őriz valamit a régi szolnoki hangulatból.
I. Éva: Sajnálom, hogy ismét nem lesz tisztességes válasz.
