A Nyikita Szergejevics Hruscsovot (1894-1971) is szállító konvoj Abony irányából, a 4-esen érkezett Szolnokra. Bár a főút akkor átvágott a Kossuth téren, az állami autók mégis jobbra fordultak a mai Baross és Szapáry utcák kereszteződésénél, hogy végig hajtsanak az akkori Ságvári úton (még nem körút). Ezután egy balos kanyar következett, majd a Felszabadulás tér – azaz a Sóház utca és a Verseghy gimi előtti park -, ahol a népes szovjet küldöttség „megcsodálhatta” az akkor egyéves szovjet katonai emlékművet. Innen pedig a Táncsics úton jutottak el a városházáig (tanácsháza), ami előtt az a dísztribün állt, ahonnan – előre nem tervezett módon – Hruscsov végül szólt a szolnokiakhoz. A fenti útvonal nem volt véletlen, hiszen az MTI által közzétett képek és a korabeli megyei napilap tudósítása szerint zsúfolásig megtelt a Kossuth tér, amit csak így lehetett autóval megközelíteni. (A mellékelt kép Cegléden készült, a szolnoki érkezésről készült fotót – pedig létezik – nem találtam meg.)
Ízlelgessük egy kicsit a szolnoki látogatás dátumát: 1958. április 7. hétfő. Az egy dolog, hogy a magyar és szovjet párt- és állami vezetőkből álló népes delegáció pont húsvét hétfőn érkezett a városba. Ami már csak azért is érdekes, mert tíz év után 1958-ban lett ismét pirosbetűs ünnep, azaz munkaszüneti nap a húsvét hétfő Magyarországon. Ennek fényében minimum érdekes a megyei napilap 1958-as tudósítása, amelyben arról írnak, hogy a Kossuth téri tribünhöz legközelebb a járműjavító 2500 munkása helyezkedett el, akik közül sokan még szabadságot is képesek voltak kivenni, hogy lássák Hruscsovot. De még ezt is lehetett fokozni: Hruscsov állítólag egy nagy üveg Krasznaja Moszkva kölnivel érkezett Szolnokra, hogy meglocsolja a helyi lányokat és asszonyokat. A magam részéről nem hinném, hogy a szovjet pártfőtitkár tartotta volna a keresztény ünnepeket. Az viszont a Népszava korabeli tudósításából kiolvasható, hogy 1958-ban nem úszta meg a húsvéti szokásainkat, hiszen a vele tartó feleségét Cegléden bizony meglocsolták.
De nemcsak a húsvét hétfő miatt érdekes a látogatás időpontja. Hruscsov 1953-ban, Sztálin halála után kormányozta magát nem kevés intrika és kivégzés árán a Szovjetunió élére, ám hatalma megszilárdításán még legalább három évig dolgoznia kellett. Mire meg nyeregben érezhette magát, jöttek a lengyel és a magyarországi sajnálatos események, amelyeket egy hódító nagyhatalom első emberéhez illően intézett el. Az 1956-os magyarországi forradalom leverése után másfél évvel érkezett hazánkba, hogy részt vegyen az „októberi sajnálatos események” utáni első felszabadulási ünnepségeken, illetve körbejárja az országot. Miközben Nagy Imre és társai még éltek, az 1956 utáni letartóztatások pedig éppen zajlottak. Ennek ellenére a fővárosban és az ország több pontján is lelkes tömegek fogadták a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) főtitkárát, egyben a világ legnagyobb országának miniszterelnökét. (Mellékelt kép: saját gyűjtemény)
Rainer M. János kitűnő tanulmányban dolgozta fel Hruscsov 1958. áprilisi magyarországi látogatását, aminek „fénypontja” a fővárosi Felvonulás téren rendezett díszszemle megtekintése volt, de egy sztálinvárosi (a XX. kongresszus és Sztálin bűneinek elitélése után vagyunk!) illetve egy Ceglédet, Szolnokot és Karcagot érintő vidéki túra is belefért. Hogy Szolnokra miért esett a választás, azt nem tudni, az viszont kiderül az említett dolgozatból, hogy a magyar pártvezetés számára csak március 22-én derült ki, hogy Hruscsov tiszteletét teszi Magyarországon, sőt több napig marad. Ami ugyancsak érdekes, hiszen repülővel utazott, és akár a díszszemle reggelén is érkezhetett, este pedig távozhatott volna, ám ő majdnem egy hétig maradt. (A mellékelt képen Hruscsov gépe érkezik Ferihegyre – Fortepan/Berkó Pál)
A látogatásról megjelent tudósításokból tudható, hogy Szolnokra dél körül érkezett az akkor elvitathatatlan egyik világhatalom feje, ám az ebédet már Karcagon fogyasztotta el. Az eredeti tervek szerint nem beszélt volna a Kossuth téren ácsolt tribünről, de a nagyszámú közönség ezt kikövetelte. (Hogy hogyan?) Az viszont valószínű, hogy Hruscsov és népes küldöttsége nem sokat látott Szolnokból, hiszen a maximum egy órás program után a Kossuth utcán és a Tisza-hídon keresztül elhagyták a várost. (Az más kérdés, hogy a karcagi program után, valamikor az esti órákban újra át kellett kelniük Szolnokon, hiszen visszatértek a fővárosba.)
Számomra a Hruscsov látogatás legérdekesebb kérdése a mából nézve, hogy másfél évvel egy fegyveres felkelés után, amikor azért még nem sikerült minden fegyvert begyűjteni, miként mertek vállalkozni egy ismeretlen város, átláthatatlan főterén egy minimum tízezres tömeg előtti, semmiféle távolságtartás vagy más védőeszköz nélküli nyilvános szereplésre. Azt hiszem, ma egy piszlicsáré ország világpolitikailag jelentéktelen első embere sem merne így kiállni a tömeg elé.
A szolnoki Hruscsov látogatásnak azonban nem a biztosítás alacsony foka, a rövid beszéd, a húsvét hétfői dátum és az 1956-os események lezáratlansága ad különös fényt, hanem inkább az, hogy tudomásom szerint sem azt megelőzően, sem azóta nem tette lábát a város főterére nemhogy világhatalom feje, de más ország első embere sem. Amit ugye annyival kell kiegészítenünk, hogy Hruscsovon kívül az őt megbuktató Brezsnyev is megfordult Szolnokon. Igaz, 1970-ben, amikor hazánk „felszabadulásának” negyedszázados jubileumát jött ünnepelni, csak a szolnoki állomásig jutott, ahol a Moszkvából Budapestre tartó szerelvénye annyi időre állt meg, amíg egy csokor virágot átadhattak neki.
