2025.08.27. (szerda)

Szórakoztató ruhatár

Szórakoztató ruhatár

Dátum:

Nem tudtam volna megmondani, mit viselt Rúzsa Magdi a tavalyi arénás koncertjén, pedig ott voltam. Miként azt se gondoltam volna, hogy alig egy évvel később az egyik jelmezéből kiállítási tárgy lesz. A Magyar Zene Háza Dívák és Ikonok című tárlatának nem is tartozom a fő célcsoportjába.

El kell ismerni, hogy a Magyar Zene Háza az új időszaki kiállítása kapcsán a világ élvonalával kooperált, hiszen a Dívák és Ikonok című tárlatot az 1852-ben alapított londoni Victoria and Albert Museummal közösen állították össze. Ráadásul egyenrangú partnerként. Azaz nem valami fél világot már bejárt vagy milliók által látott, levetett anyagot hoztak el Budapestre, hanem lényegében egy új, eddig csak Londonban látható kiállítást. Pontosabban az, ami a Magyar Zene Háza mínusz második emeleti időszaki kiállítóterében szeptember közepéig látható, így és ebben a formában még sehol sem volt megtekinthető. Merthogy az angolok abban is egyenrangú partnerként kezelték a magyarokat, hogy méltó helyet teremtettek a magyar díváknak és jelmezeiknek. Dérynétől kezdve, Karády Katalinon és Medveczky Ilonán át Sebestyén Mártáig és Rúzsa Magdiig. (És természetesen a felsorolás nem teljes.)

Nem is tagadom, hogy bár Josephine Baker-t vagy Judy Garland-ot is el tudom helyezni a szórakoztatóipar palettáján – hazugság lenne azt állítani, hogy a kiállítás valamennyi külföldi dívájával így vagyok -, azért a hatalmas anyagban elsősorban a magyar neveket kerestem. És nem is kellett csalódnom, mert az angol kurátor által összerakott kiállításban tényleg nem mellékszereplőként, egzotikus érdekességként jelennek meg a magyar hölgyek, hanem kortárs, egyenértékű partnerként. Ami azt hiszem, természetes is, hiszen ennek a kiállításnak a fő célcsoportja a magyar nő, ráadásul a baby boom generációtól a dívákat csak most felfedező alfákig. De dagadhat is a mellünk! Az ide érkező külföldi, és ezt a kiállítást nagy valószínűséggel megnéző turista majd rá fog csodálkozik, hogy a világsztárok között, mellett mennyi említésre érdemes magyar hölgy volt és van.

Persze azt is be kell vallanom, hogy nem pontosan tudom, miről is szól ez a kiállítás. A Dívák és Ikonok tulajdonképpen két és fél évszázadot ölel fel ruhákban, pontosabban színpadi jelmezekben. Minden jelmez mellett természetesen ott a ruha viselőjének életrajza, illetve sokukról további érdekességek is, de azért itt a ruhák, mint műtárgyak számítanak a fő attrakciónak. Azokról meg leginkább csak az derül ki, hogy ki viselte és mikor, de anyagáról, tervezőjéről, gyártásáról, viselés utáni sorsáról, netán későbbihatásáról már kevés szó esik. Így ezek a férfi szemmel is pazar, sokszor tényleg különleges ruhák úgy viselkednek ebben a térben, mint valami festmények. Szemet gyönyörködtető képzőművészeti tárgyak, de alig tudhatunk meg róluk többet. Ha meg mégis érdekelne, mint a Majális szereplői, születése, sorsa, hát hazavihető a feladat, a Google meg a barátunk.

A Dívák és Ikonok kiállítás-technikailag végtelenül profi, már csak azért is, mert ahhoz, hogy ezek a színpadi, filmes vagy koncerthez használt jelmezek valóban szépnek látszódjanak, nagyon érteni kellett a megvilágításukhoz. Azt hiszem, ennek a kiállításnak a legfontosabb alkotói a fényesek voltak, amin talán nincs is miért csodálkozni, hiszen ezek a jelmezek a legtöbb esetben nem természetes fényben, hanem megvilágítva kerültek a közönség elé, és raktározódtak el azok emlékezetében, akik fogékonyak az ilyesmire. Én tényleg nem emlékeztem, hogy tavaly milyen ruhákat viselt Rúzsa Magdi a Budapest Arénában tartott koncertjén, mert nem ezért mentem oda. Ugyanakkor a Dívák és Ikonok kiállításon látott piros (?), flitteres (?) kezes-lábas (?) beugrott. És kedvet csinált a többi magyar sztár ruhájához.

Nincs kétségem afelől, hogy a következő hónapokban rengetegen meg fogják nézni Gábor Zsazsa, Bangó Margit, Lakatos Mónika vagy éppen Sena (Irie Maffia) ruháit a többi műalkotásnak beillő jelmezzel együtt. Ám megengedem magamnak a nem rosszindulatú feltételezést, hogy közöttük sokan lesznek azok, akik ugyanúgy csak kísérőként mennek el, ahogy én is tettem a már említett Rúzsa Magdi koncerten. Nem mondom, hogy a kísérők meg fogják bánni, és nem emlegetik majd Demjén Ferenc, Kóbor János vagy Freddie Mercury ruhadarabjait – hiszen ők is besorolódtak az ikonok közé -, de azért ez mégiscsak egy nőies anyag. De legyünk nyitottak és befogadók! Meg türelmesek, mert ehhez a kiállításhoz minimum két óra kell.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Északi testvérünk

Az 5-ös troli egyik állomását ma is Szolnoknak hívják. Állítólag élelmiszerbolt is volt hasonló nevű. A fiatalok azonban csodálkoznak, ha kiderül, tőlük több mint ezer kilométerre van Tallinn városrész, egykori Tallinn mozi, étterem és iskola. Ötvenéves e megkopott kapcsolat az észt fővárossal.

Klisé: Nincsenek plafonok

A Klisé nyerte a Szolnokon rendezett IX. AztaQ könnyűzenei tehetségkutatót, így ősszel ott lehetnek az Öröm a Zene országos döntőjében, de addig is találkozhatunk velük a Művészetek Völgyében vagy a Petőfi Rádióban. Molnár Alizzal (MA) és Bagi Bálinttal (BB), a Klisé tagjaival beszélgettünk.

Szentendrei Erdély

Nem beszélek félre, csak egy remek programot szeretnék ajánlani még mielőtt beköszönt az hűvös ősz vagy minden kulturális intézményt a spórolás oltárán feláldoznak. Az ország egyik legjobb múzeuma a Szentendrei Skanzen, ahol a kilencedik tájegység megnyitásával még önmagukat is felülmúlták.

Meséltető képeslapok

Szolnoki szemmel is érdekes a Magyar Nemzeti Galéria "Budapest. Az első aranykor" című kiállítása, amely a Fortepan.hu-nak köszönhetően egy német cég archívumából előkerült képeslapokra épít. Iskolateremtő, hogy régi anzikszokkal miként mesélhető el egy időszak egy város történelméből.