Az 1990-es években nagyon eredeti és újszerű tévés műsorvezetőnek induló Till Attila az elmúlt két évtizedben legalább kettő nagyon fontos és örökre számon tartandó filmet is lerakott az asztalra. A 2011-ben bemutatott Csicska című rövidfilmet – aki esetleg még nem látta: kö-te-le-ző (!!!) alkotás -, illetve a 2015-ös Tiszta szívvelt, ami miközben egy izgalmas krimi lett, elképesztően szépen és érzékenyen mesél a mozgáskorlátozott fiatalok hétköznapjairól. (Szintén kihagyhatatlan!) Till Attila majdnem egy évtizednyi szórakoztatóipari szalagmunka után látta elérkezettnek az időt, hogy ismét filmvásznon meséljen, és ezúttal is jó érzékkel egy nagyon érzékeny témához nyúlt: az alkoholizmushoz, és a főszereplő tekintetében sem kockáztatott, ismét Thuróczy Szabolcsot kérte fel.
Csakhogy a szórakoztatóiparban eltöltött két és fél évtized tapasztalatai alapján a producer, forgatókönyvíró és rendező celeb felmérhette, hogy ez a társadalmilag nagyon súlyos, de már-már általános és hétköznapi probléma nem lesz elég hívószó új filmje beharangozásához. Így az És mi van Tomival? című munkájának „reklámkampánya” inkább arra épült, hogy neki is – a TV2 sztárjának! – állami források nélkül, közösségi finanszírozásból, baráti segítségekből kellett forgatnia, amint ez a film elején is hosszasan olvasható. Azaz úgy tűnhet, Till Attila – aki az elmúlt hetek interjúdömpingjében elismerte, maga is a rendszer egyik kiszolgálója – új alkotása valahol egyenértékű a Fekete ponttal vagy éppen a Magyarázat mindenre című, mai magyar valóságra kritikusan reflektáló filmekkel. Ennek azért ne dőljünk be! Till Attila legújabb műve nem lett több, mint egy alkoholista tiszta éveiről szóló, lényegében sehová sem vezető bolyongása, amolyan Zs-kategóriás limonádé.
Természetesen el kell ismerni, hogy a baráti támogatókat – például a hazai fesztiválok egyik tulajdonos szervezőjét, Lobenwein Norbertet vagy a miniszterek portréival médiasztárrá váló kiváló zenészt és festőt, Máriás Bélát – statisztaként felvonultató premierbuli jelenetsor után van a filmben egy olyan 5-6 perces családi dráma, ami tényleg csak a Csicskához mérhető. Az alkoholista bábszínész (Thuróczy) az átpiált éjszaka után hazaérkezik a munkába és iskolába induló családjához, akikkel olyan penetránsan viselkedik, amire tényleg csak azt lehet mondani: bicskanyitogató. A családja, Fodor Annamária és a lányát valami elképesztően alakító Tóth Zsófia pedig próbálja megfékezni, normális mederbe terelni, szőnyeg alá söpörni, ami természetesen lehetetlen. Nem lövöm le a „poént”, mert ebben a néhány percben sokkal fontosabb annak felmutatása, hogy ma, Magyarországon hányan élhetnek ilyen körülmények között.
Azonban azt is be kell vallani, hogy a szponzoroknak szóló nagyon kemény és ígéretes kezdés után olyan lett az És mi van Tomival? című mozi, mintha az egészet egy rettenetes állapotban befejeződő, átmulatott éjszaka után, „kutyaharapást szőrével” elv mentén józanodó stáb készítette volna. Végkifejlet nélküli, céltalan forgatókönyv, értelmetlen bolyongással, aminek az az egyetlen tanulsága és üzenete, hogy ebben az országban a rokonok és barátok miatt nem lehet leállni a piával, ráadásul, aki erre vállalkozik, az a múltja és a jelene között fog örökre őrlődni. Ami lehet, hogy igaz, lehet, hogy a nagy magyar valóság, de abból nagyon kevesen tudnak élvezetes mozit csinálni, hogy a Szolnokról Pestre induló vonatok vagy a Nyugatiba vagy a Keletibe érkeznek. Számomra az nem mozi, hogy menetrendszerűen tudom, mikor, mi következik, és még csak a képzelet szárnyán se térünk el a szokásos végállomástól. Hová lett a Csicska és a Tiszta szívvel elképesztő kreativitása?
Pedig esküszöm, nagyon vártam ezt a filmet. Egyrészt a rendkívül fontos témafelvetése miatt, ami azonban túl nagy falatnak bizonyult a fő alkotónak. Másrészt Thuróczy Szabolcs miatt, aki azonban sokszor olyan, mint a kereskedelmi csatornákon futó riportfilmjeiben, azzal a különbséggel, hogy itt jófejségből Till Attila régi szereplőivel és indokolatlanul színészóriásokkal is össze kell futnia. Harmadrészt meg a magyar filmfinanszírozási rendszeren kívüliség miatt, amivel nagyon ügyesen beharangozták ezt a munkát, én balga meg Till Attila korábbi nem tévés munkái alapján elhittem, hogy korosztályom nagy koponyája ilyen körülmények között gurít majd valami hatalmasat. Hát nem. Akkor inkább még egy kört valaki másnak!
