A Szolnok Megyei Idegenforgalmi Hivatal (Tiszatour), ami akkor a Szolnok Megyei Tanács Tervezővállalat irodaházának földszinti helyiségeiben, a Képcsarnok Vállalat bemutatóterme mellett, a Kossuth utca 6-8. szám alatt működött, 1982 elején jelentethette meg Szolgáltatásaink és programajánlatunk című kiadványát. Az A5-ös méretű, fekvő, tulajdonképpen kétszínnyomású, 60 oldalas füzetet természetesen az akkori Vörös csillag úton működő Szolnoki nyomdában – felelős vezető: Gombkötő Béla – állították elő ismeretlen mennyiségben. A bő négy évtizeddel ezelőtti turisztikai kiadványokat, prospektusokat, képeslapokat felidézve érdekes, hogy egy ilyen, vendégcsalogatónak szánt programajánlót képek nélkül jelentettek meg. Talán azért, mert inkább cím- és árlistának szánhatták, hiszen a kínált múzeumokról, szálláshelyekről és utazásokról a két objektív tényen kívül nem sokat közöltek.

Ennek ellenére áttekintést ad a kiadvány arról, hogy főleg a belföldi turistáknak mi mindent kínálhatott a korabeli Szolnok. Például hétvégi „Gulyás party-t” a Tiszaligeti kempingben, fejenként 360 forintért. Ez nem tartalmazta az utazást, csak a 2-3 ágyas faházas elhelyezést, két ebédet, egy reggelit és a kemping területén rendezett partyt. Illetve „kultúrprogramokat”, hiszen városnézés, múzeumlátogatás, a Művésztelep megtekintése és egy ott élő művésszel való találkozás, valamint szenttamáspusztai kirándulás is szerepelt a felsorolt kínálatban. Ha azt vesszük, hogy egy faház a Tiszaligeti kemping napi ára, besorolástól függően (II-III. osztály) 100-360 forint között mozgott, akkor lehet, hogy nem is volt rossz konstrukció ennyiért egy ilyen hétvége. Bár a magam részéről inkább a 10 forinttal olcsóbb Hajókirándulás a Tisza szolnoki szakaszán elnevezésű programra fizettem volna be, ami egy Szolnok-Tiszapüspöki-Szolnok hajókázást, valamint a Tiszaligeti strandfürdő felkeresését tartalmazta.

A füzetet lapozgatva persze egyértelmű, hogy a kínlát programok célja leginkább a szolnoki, turisztikai szálláshelyek feltöltése lehetett. Például 7 napos tiszai evezőstáborral. A Tiszaligeti motelben elhelyezett, reggelit és vacsorát kapó vendégek, fejenként 1440 forintért szárazon és vízen gyakorolhatták az evezést, elméleti vízijártasságot szerezhettek, a Tiszán és a Zagyván túrázhattak, sőt háziversenyeken és reggeli tornán is részt vehettek. Ha pedig elfáradtak, akkor őket is várta a helyi „termálfürdő”. Ugyancsak a motelben szállásolták el az egyhetes tenisztanfolyam résztvevőit, akik 1570 forintért tanulhatták a sportot, miközben városnézésen, házi versenyeken és fakultatív kirándulásokon is részt vehettek. Helytörténeti szempontból ebben az a legérdekesebb, hogy ezek szerint a nyolcvanas évek legelején már megfelelő számú teniszpálya volt a Tiszaligetben.

A Tiszatour által működtetett Touring Szállót kicsit magasabb színvonalú, és minden bizonnyal más célközönséget megcélzó programokkal igyekeztek megtölteni. Szilveszterezni például 840 forintért lehetett fejenként, háromnapos program részeként. Ez úgy értendő, hogy az óévbúcsúztatók december 30-án érkeztek meg Szolnokra, aznap meglátogatták a Művésztelep kollektív műtermét, másnap idegenvezetős városnézésen vettek részt, hogy aztán 19 órától „vidám szilveszteri est” részesei lehessenek, január elsején pedig a maguk szervezésében hazautazzanak. Ehhez képest a mából nézve se tűnik rossz ajánlatnak az Egyhetes gyógyüdülés Szolnokon, amikor 1920 forintért a Touringban lehetett lakni, és minden nap a Tisza Szálló „török rendszerű” gyógyfürdőjében pihenni.

A kiadvány természetesen nemcsak szolnoki lehetőségeket kínált, hanem a megye más településeinek szálláshelyeit, az ottani fürdőket és múzeumokat, sőt a cég által szervezett, nem megyei kirándulásokat is. Szolnoki helytörténeti szempontból azonban érdekesebb, hogy 1982-ben négy fürdő működött a városban: a Tisza Szálló gyógyfürdője, a Damjanich és a MÁV sportuszodák, illetve a Tiszaligeti strandfürdő, utóbbi természetesen csak májustól szeptemberig. Múzeumból is négyet említenek Szolnokon: a Damjanich János Múzeumot, a Galériát, a Művésztelep kollektív műtermét illetve a Szabadtéri Vízügyi Múzeumot a Millér területén. Étteremből tizenegyet mertek az idegenek figyelmébe ajánlani, amelyek közül ma már egy sem működik, pontosabban egynek – az Aranylakat étteremnek – a helyén zajlik még vendéglátás. De hát 44 év nagy idő, így hol van ma már a Tisza Szálló, a Pelikán Szálló étterme, a Nemzeti Tallinn, a Béke, a Múzeum, a Centrum, a Szolnok éttermek, a Bástya vendéglő, a Kassai söröző, illetve a csak simán Sörözőként jelölt, a Kossuth út 9. szám alatt működő, későbbi Gösser. Emléküket a Tiszatour 1982-es kiadványa őrzi. (Fotó: Fortepan.hu)