2025.08.26. (kedd)

Szolnok Zuglóban

Szolnok Zuglóban

Dátum:

A fővárosban létezik egy viszonylag nagy park, ami 1973 óta Szolnok nevét viseli, és erre hatalmas emlékkő is utal. A téren elhelyezett, egykor Szolnokon dolgozó képzőművészek alkotásai sajnos már nincsenek a helyükön, nem úgy, mint a Zuglóiaktól kapott, és itt felállított szobor.

Budapest XIV. kerületének Törökőr városrészében található a helyrajzilag Újvidék térnek nevezett közterület. A négyzet alaprajzú tér tulajdonképpen a Szugló és az Újvidék utcát vágja ketté, de innen indul az Amerikai út is. Az Újvidék tér négy szélén körbe autózható, középső része azonban forgalom elől elzárt terület. A rajta átmenő Szugló és a Variházy Oszkár utcák tulajdonképpen négy részre osztják. Egyiken egy bekerített játszótér, másik kettőn sportpályák, a negyediken pedig klasszikus, növényes közpark található. Az egésznek a közepén pedig ott áll az a kőtömbökből összeállított emlékmű, ami egyetlenként emlékeztet arra, hogy az Újvidék tér közepe 1973 óta a Szolnok park.

A park története Budapest egyesítésének centenáriumával függ össze, aminek apropóján született az a döntés, hogy a Szolnok megyét az ötvenes évek vége óta patronáló zuglói – azaz XIV. kerületi – vállalatok segítségéért cserébe, erre a területre, az alföldi megye vállalatai parkot építenek. A Zugló honlapján elérhető összeállításból tudható, hogy park kialakítását 1973. március 5-én kezdték, amihez 27 Szolnok megyei vállalat csatlakozott. Az alig két hónap alatt elkészülő parkban, a cégek anyagi hozzájárulása, illetve a dolgozók társadalmi munkájának köszönhetően kiépítették a közvilágítást, megépítettek egy játszóteret és két sportpályát, utakat alakítottak ki, illetve parkosítottak, virágosítottak. Az elkészült parkot 1973. április 29-én adta át Soós István, a Szolnok megyei tanács elnökhelyettese Zugló tanácselnökének, aki ígéretet tett a park megőrzésére. (Fotó: A megyei napilap korabeli riportképe)

Az átadáskor került a helyére a már említett, ismeretlen művésztől származó, 80×200 centis sziklaalkotás, rajta a „Pro urbe Szolnoktól 1873-1973” felirattal, utalva a főváros centenáriumára, illetve, hogy Szolnok megyétől kapták a zuglóiak a parkot. A zuglói cikk szerint a park avatásakor állították fel a játszótér mellett Simon Ferenc szobrászművész 1958-ban készült, a besenyszögi Boros bácsit ábrázoló kalapos parasztportréját. A Köztérpék oldalán, Kalaposlánynak köszönhetően viszont az olvasható, hogy Simon Ferenc szobra 1974 januárjában még a zuglói tanácsházán volt. Így sokkal valószínűbb, hogy csak 1974-ben, Szabó László Rackajuh című munkájával együtt került a térre, egy körülbelül másfél méteres posztamensre. Amiről ma már hiányzik. És senki sem tudja, mikor tűnt el. A zuglói honlap szerint néhány évvel az avatást követően, Kalaposlány kutatásai alapján viszont csak a kilencvenes évek elején, amit színesfémkereskedelem beindulása miatt inkább el tudok fogadni.

Szabó László Rackajuh című szobrát – Simon és Nagy István alkotásaihoz hasonlóan – a zuglóiak a Képzőművészeti Alap közreműködésével lebonyolított, Szolnok megyei művészeknek kiírt pályázaton választották ki. Az életnagyságú állatszobrot a játszótérrel szemben, a leginkább parkosított részen, a földből alig kiemelkedő talapzaton helyezték el. A rézlemezből, hegesztéses technikával készült alkotását azonban 1980-ban átalakították, ugyanis az állat hegyes szarvai balesetveszélyesnek bizonyultak. A módosított szarvakkal visszahelyezett szobor 1995-ben állítólag Fővárosi Állatkertbe került, de ma már ott sincs meg, így Zuglóban, a Szolnok parkban csak a fűben árválkodó talapzata őrzi emlékét.

A Szolnok parkba eredetileg tervezett negyedik képzőművészeti alkotás soha nem érkezett meg Zuglóba. Viszont Nagy István alkotása ma is áll a XVI. kerületi Centenáriumi sétányon, az azonos nevű lakótelep közepén. Így a zuglói parkban csak a két magányos talapzat és a feliratos kő emlékeztet a több mint fél évszázaddal ezelőtti kezdeményezésre, azaz Szolnok megye és a főváros XIV. kerületének „testvérvárosi” kapcsolatára. Miközben Szolnokon ma is a helyén van a Zuglóiaktól kapott Gyermekek című alkotás. A Sebestény körút és a Városmajor út kereszteződésében ráadásul nemcsak a helyén van, de néhány éve fel is újították Nagy Sándor szobrászművész alkotását.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szőlő, fagyi, Vadkert

Soltvadkerten harmincnégy évvel ezelőtt jártam először és harminc év utoljára. Azt hiszem, pár ezer egykori, szolnoki Közgés, ha más számokkal is, de hasonló intervallummal tudná elmondani ugyanezt a mondatot. A szőlők, a táborok és a cukrászda is megvan.

Színezüst erdők sora

Tudom, későn szólok, de ha a nyár utolsó hétvégéjére még nincs programjuk, ráadásul kimozdulnának Szolnokról, és valami egyedit, régóta nem látottat és majd sokáig nem láthatót szeretnének megnézni, netán a helyi kötődésű Pólya Tibor és Vogel Eric előtt is tisztelegnének, akkor irány az MNG!

A karmester és a rendező

Izaki Maszahiro, Szolnok főzeneigazgatójával és Szabó István filmrendezővel közöl többek között interjúkat a SzolnokIFIrkász most megjelent áprilisi száma. Szó van továbbá a lapban ikrekről, és ennek apropóján egy világhírű fotóról is.

Különleges a közönségnek és az előadóknak

Izaki Maszahiro nemcsak vezényli a Szolnoki Szimfonikus Zenekart január 4-én a Tiszaligeti sportcsarnokban, de az újévi Bolero! - tánckoncert zenei rendezője is egyben. A város főzeneigazgatójával beszélgettünk.