Szolnok Szajol felé eső végénél, a régi és az új négyes utak kereszteződése a város leginkább balesetveszélyes helye. A nemzetközi főútra a városból kikanyarodni nem éppen életbiztosítás, de Abony irányából érkezve is figyelni kell, hogy csattanás nélkül sikerüljön a balra fordulás. A kereszteződés utáni négysávos útszakasz pedig sokak életét követelte már.
Mindezek arra engednének következtetni, hogy 1993 óta – akkor készült el ez a kereszteződés – sokaknak eszébe jutott már a probléma megoldása. Tizenhét év talán arra is elegendő lehetett, hogy a problémát minden szinten megtárgyalják, alaposan körüljárják, a megoldásokat megvitassák, és a legjobb verziót lefektessék. Rosszindulatú agyam azt mondatja velem, hogy ebbe a bő másfél évtizedbe a veszélyes kereszteződés felszámolása is beleférhetett volna. De nem.
Mivel ez egy szubjektív jegyzet, talán megengedhetek magamnak egy nem éppen objektív számítást. Az itt bekövetkezett balesetekből származó anyagi károk, a sérültek gyógykezelésének költségei, a rendőrség, tűzoltóság, mentők költségei, az emberéletek nehezen mérhető árai minden bizonnyal annyi pénzt tennének ki, hogy abból nem egy lámpás kereszteződés vagy körforgalom, de akár egy felüljárós csomópont is kijött volna. Még akkor is, ha az elmúlt 17 év szakértőire, bizottságaira és tanulmányaira költött forintokat is ide számoljuk.
Feszegethetnénk, hogy a probléma megoldása ki vagy kik miatt késett az elmúlt években. De gyanítom, hogy az egymásra mutogatásokon kívül legfeljebb csak egy portás vagy takarító balek meghurcolására futná. Ahogy azt is biztosra veszem, ha egyszer elkészül itt egy rendes kereszteződés lesz tülekedés a nemzeti szalag körül.
És minden bizonnyal egyetlen beszédben sem hangzik majd el a kereszteződéssel kapcsolatos csúfos közbeszerzés története. Pedig mesébe illő. Megszületett az elhatározás, hogy ide egy szuper, turbó körforgalmas kereszteződés kell (szakértők díja kifizetve). Nyilvánvaló volt, hogy egy ekkora beruházást nem lehet csak úgy odaadni valakinek, közbeszerzést kell kiírni (közbeszerzési szakértői díj kifizetve). Öt cég látott is fantáziát a dologban, el is készítette a pályázatot (pályázatok készítésének költségei kifizetve). A pályázatok időben be is érkeztek, ám kiderült, hogy csak egy felel meg a követelményeknek (szakértői díj kifizetve). De hát a verseny azért verseny, hogy legalább kettő közül lehessen választani, különben népi demokráciáról beszélnénk. Így tehát tessék újra pályázni (szakértői díj, közbeszerzés díja, pályázatok elkészítésének díja újra számítandó). Persze ne azonnal. Ugyanis ugyanarra a munkára szóló, ugyanazon pályázat kiírásához hónapok kellenek. Mert ilyen a közbeszerzés. És a nemzetgazdaságot érintő veszteség pedig csak nő: baleset, roncs, sérült, mentők, stb. Igaz, néhányan jól élnek a dologból, de mi egy gazdag ország vagyunk.
A történethez pedig még véletlenül se fűzném hozzá a kérdésemet: öt hasonló beruházásokkal foglalkozó cég közül miként lehet négy annyira béna, hogy egy sztenderd pályázatot ne tudjon rendesen összerakni? Mert a közbeszerzéseket ismerő, rosszindulatú agyam esetleg kiadna egy rágalmazással felérő választ.
