Verte már ki a biztosítékot nálam, hogy a vízirendőrség és a katolikus iskola környékén rendszeresen összefirkálják a Tisza-parti sétány mellvédjét. A környéket pásztázó kamerák közelében. Úgy tűnik, a firkálás arrafelé már-már nemcsak lehetőség, de valamiféle kötelezettség is. Vagy egyszerűen csak fricska a két intézménynek meg a kamerák képeit figyelőknek. Nehéz eldönteni, hogy a tájékoztató monitor összefestése kinek a szégyene.

Azt nyilatkozta valaki, hogy a szolnoki közlekedési lámpák gyakran azért nem működnek, mert nem bírják a meleget. Szeptember 1-jén, reggel fél nyolckor trópusi idő tombolt a városban. Az Ady Endre úton ezért voltak sötétek a lámpák. Valami más, vicces magyarázat? Esetleg a hajnali pára, hideg, anyagfáradás? Legalább röhöghessünk, miközben sírni kell.

Lassan elkopik a Tisza partjáról a város egykori ipari jelképe, a tárház. Máshol ilyen épületekből szoktak modern művészeti múzeumokat, meg fantasztikus kulturális központokat varázsolni. Máshol.

Vagy egyszerűbb, ha csak magunkkal törődünk? Tudom, Szolnok belvárosában az új társasházak építésénél nem szempont a hosszabb-rövidebb időre megálló autók elhelyezése. Ebben az esetben is olyan rövid a kocsibeálló, hogy ha a fal és az autó között a gyalogosoknak is helyet hagytak volna, akkor a furgon vége lelóg az autóútra. Mit lehet tenni? Babakocsival és kerekesszékkel irány az úttest! Gyalogosan pedig libasorban, hasat behúzva, a falnak simulva folytatódhat a séta. Persze máshogy is lehetne.