A válság utasa

A válság utasa

Dátum:

Az előzetes alapján hónapokig vártuk, hogy elkapjuk a szolnoki mozikban. Nem sikerült. Alig őt hónappal a hazai bemutató után azonban két jegy, meg két kukorica áráért DVD-n haza is vihettük az Egek urát. Nem bántuk meg.

egekura-1_400A Vészhelyzet nagyjából kimaradt az életemből, tehát annak idején nem lettem George Clooney rajongó. Sőt, kicsit idegesített is a pasas, amikor mindenféle reklámokban megvillantotta sármos mosolyát. Egy ideje mégis azt gondolom, érdemes megnézni azt a filmet, amiben szerepet vállal. A Kecskebűvölők után az Egek urát is ezért választottam.

Van egy cég, amelyiknek annál jobban megy, minél súlyosabb a gazdasági válság, ezért egyre több embert kell kirúgni az állásából. George Clooney filmbeli munkáltatója ugyanis abból él, hogy ezt a kellemetlen tevékenységet, látszólag profin és humánusan elvégzi a beszari főnökök helyett. (Az ötlet zseniális.)

Attól, hogy egy film, valamilyen aktuális társadalmi problémát próbál megmutatni, nem feltétlenül kell unalmasnak és izzadságszagúnak lennie. Nem vagyunk hülyék, hogy a filmvászon segítségével tanulságokat kelljen bebifláznunk, és a rendezők meg a szereplők segítségével lenkenénisen elkapni a tanulságot. Az Egek ura (Up in the Air) esetében komolyan vett felnőtt emberek lehetünk, akiknek a nem éppen kellemes alapproblémára építenek fel egy történetet.

egekura-2_400A filmbeli Clooney az év szinte minden napján keresztül-kasul repkedi Amerikát, hogy elvégezhesse feladatát. Közben persze kihasználja a repülőtársaságok, autókölcsönzők, szállodák, és ki tudja milyen szolgáltatók – nálunk ismeretlen – versenyét, amelyet az ő kegyeiért folytatnak. Ezer plasztikkártya a tárcájában, ezerféle kedvezmény az utazásai során. Láthatóan, ezt élvezi, nem a munkáját.

Jason Reitman – aki a terhes tinédzser, Juno drámájával már dobott egy rendeset – tud történetet mesélni a vásznon. Nem egyet. Rengeteget. Amelyek az ő meséjében összeállnak egy egésszé. Persze közben biztos nem kell mindenféle kurátoroknál lobbiznia, korlátolt marketingeseknél udvarolnia, hogy azt csinálhassa, amihez ért: filmet. Filmet, aminek van egy becsületesen kitalált, végiggondolt története (jelölték is miatta Oscarra), ráadásul a párbeszédek is értelmesek, a monológok pedig kifejezetten zseniálisak. (Az elbocsájtottak megszólalásaira gondolok, amelyek mind egy-egy önálló dráma.)

Persze a történetben van egy kis szerelmi szál, ami letéríti a főhőst az általa választott útról. No meg, egy kis vállalati átszervezés is, ami a gonoszt testesíti meg a történetben, és amit természetesen a főhős legyőz. És mindez lendületesen pörgetve, nagyon szépen filmezve.

Nem mondom, hogy az egy amerikai tucat film. Azt azonban igen, hogy a készítői alázattal kijárhatták a tucat film készítési iskolát. És forgattak egy nemcsak amerikai filmet. Az Egek urát, ami kitűnő alkotás.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Megalázni szabad?

Az 50+ nemzedéket, amelyik fél életét ugyanazzal élte le? A negyvenes kétgyerekes anyukákat? A vígjátékot? A mozit? A nézőket? Van az a pénz, ami mindent felülír? Van, amit nem szabadna.

Balfék a házban

Reisz Gábor Földszint című filmjének ajnározása közben a magyar filmkritikusok önkritikusan dúdolhatnák, hogy „ez az a ház, ahol semmi sem változik”! A múlt és a név semmire sem garancia.

Csákvári Shakespeare színház!

Színház a színházban. Egy megkerülhetetlen életmű átpörgetése. Romantika happy end nélkül. Közben egy tehetség csillogása, és talán egy mágnes, ami miatt lehet színház a jövőben is.

Én és Azapa

Ismét magamat ajánlom. Pontosabban az első mesekönyvemet. A Kolibri Kiadó gondozásában a napokban megjelent Azapa megmentését Pájer Lilla zseniális rajzaival. Ez itt a mese meséje.