Persze, idén sem a tél fordult vissza április közepén, hogy hóval borítsa be Szolnokot, csak virágzik a nyárfa, aminek következtében tényleg olyan a város néhány helyen, mintha havazna. Viszi a szél, a Tisza a fehér szöszt, ami aztán a következő esőig lemoshatatlanul megül a fűben, a bokrokon, a kerítéseken. Vannak kifejezetten "áprilisi hó veszélyes" helyek, például a Tiszaliget, ahol egy-két helyen fehérben úszik a zöld. Ez a természet rendje. Tűrni kell. Meg prüszkölni.

Az alföldi gátak teteje a legtöbb esetben hullámos és gazos, tehát azt is mondhatnánk a szolnoki Zagyva-gát művésztelep melletti részére, hogy nincs itt semmi látnivaló. Meg máshol a város parkjai, zöldterületei rendben vannak. Én is csak azért citálom a milliárdos beruházással várfallá lett gátat, hogy mielőtt újabb közterületek megújítására pályázik Szolnok, gondoljuk át: mit tudunk kezdeni a meglévőkkel.

Petőfi verséhez hozzáírni egy-két sort. Egy 100 éves ház ablakait műanyag nyílászárókra cserélni, majd az egészet hungarocellbe burkolni. A Magyar rapszódiára a BS közönsége előtt hegedűvel bohóckodni. Ha ilyesmiket lehet, akkor miért ne lehetne egy szoborra matricát ragasztani? Először csak egyet, aztán úgyis jön a többi. Poén? Művészet? Üzenet? Rongálás? Tessék választani, aztán intézkedni!

Gyönyörű lett a megyei rendőrkapitányság Baross utcai épülete, az 1914-ben átadott, egykori polgári fiúiskola. Kár, hogy az utcai kerítésre már nem futotta. Persze, értem, hogy a projekt szigetelésre és ablakcserére szólt. Ez azonban a külső szemlélőben nem változtat azon, hogy a Baross utcai előkert a romos kerítéssel igénytelen. Nem volt még valahol pár százezer forint? Vagy a vállalkozónak nem fért volna bele? Ha nincs uniós kerítésfelújítási program, akkor a szép épület előtt marad a romos kerítés?