Egy épület karakterét felújítás címén alapvetően megváltoztatni, szerintem olyan, mintha egy régi versben kicserélnénk a ma már alig használt szavakat, és itt-ott aktualizálnánk, a rímeket és a versszakok számát meghagyva. A József Attila úton álló, legalább 50 éves, egykor a Térképészeti Hivatalnak otthont adó épülettel nagyjából ez történt. Ráadásul az eredmény az egyen hungarocell borítás, egyforma vakolat és a mindenünnen visszaköszönő műanyag nyílászárók. Lehet, hogy korszerű, de unalmas lett a valamikor majolikával borított egyedi kinézetű épület.

A Tiszaparti sétányon ülő férfialak talán a tanulást jelképezi. Egy ideje sötéten látja a jelent és a jövőt? Vagy csak elborult, mert nem tudja eldönteni: kis világunkban kire is mondhatjuk, hogy sötét?

A Szolnoki vár projekthez kapcsolódóan optikai tuningon esett át a Nyári Lőrinc híd. Talán ennek részeként takarították ki a néhai bölcsőde és Szabadság téri kereszteződés közötti dzsumbujt, aminek vagy két hónapja áldozatául esett egy EuroVelo tábla is. Nem is hiányzik azóta se senkinek. Lehet, hogy eredetileg is felesleges volt? Vagy csak gazdája nincs? A munkát elvégző legényeket meg már nem érdekli, hisz rég hazamentek.

Tudom, nekem kellene megértőnek lennem, és persze sajnálni, hogy vannak, akiknek a kukák áttúrásával kell foglalkozniuk. De velem ki toleráns, amikor a szemétszállítás reggelén legalább öten túrják át (szét) a ház elé kirakott kukákat, szakadnak a szemeteszsákok, emiatt az edény belseje úszik a dzsuvában, a kukák környéke meg olyan, mintha oda dobáltuk volna a szemetet? Nem lehetne, csak próbából, az én igényeimet is tolerálni? Az elfogadhatatlan, hogy én a kukámat a szemétszállítóknak helyezem a ház elé, akikkel erre szerződtem is, és másnak semmi köze a szemetemhez?