A Tisza-parton, a református templomnál lévő - egyébként kulturált - játszótéren lévő hirdetőtábla két évvel ezelőtt is hasonlóan nézett ki. Annyi a változás, hogy a városi folklór alpári hangú művelői sokat azóta is dolgoztak rajta, gondolom, a felnövekvő generáció okítása céljából. Olvasgassák! És döntsék el, hogy így van-e ez rendjén.

Az idei első hó egy nagy tanulságot is hozott. Kiválóan megmutatja, hogy melyik járdának és közterületnek nincs gazdája, azaz hol vannak a város senki földjei. Igen, ott, ahol bokáig járunk a latyakba. Gondlom, ezeken a helyeken bárki vásározhat, parkolhat vagy akár szemetet is lerakhat. Szólni senkinek sincs jogalapja.

Amiért az is kikerülhet a belvárosi Tisza-híd korlátjára, hogy valamelyik kínaiba second hand bugyik érkeztek, vagy olcsó hurka a kolbászsütőben, netán ugyanitt Trabant eladó? A kulturális programok molinói rendben van. De ez? Ennyire kell a pénz? Vagy ennyire igénytelen valamelyik döntéshozónk? Tegyük már ki a fényképét a molinó mellé, hogy megtudhassa a város: ki ez a szellemi óriás. Aki szerint Szolnokon mindent lehet. Lemenni kutyába gombokért főleg!

Először virágokat akartam írni, utalva a Tiszavirág-hídra, aminek a Tiszaliget felőli pillére látható a képen. Aztán eszembe jutott, hogy a virág általában szép. És bár a graffitik is lehetnek szépek, sőt, itt talán még jó helyen is lehetnének, a most itt látható feliratok nem is szépek, nem is elmések és nincsenek is jó helyen. Ezek többsége rettenetesen primitív, és még akkor is gázosak, ha csak nagyon kevesen látják őket.