Közel két hétig vártam, mi lesz a sorsa a zsinagóga, a Szolnoki Galéria Tisza felőli bejáratánál szétdobált ruháknak. Aztán beláttam, hogy ugyanaz, mint az ugyanott talán évek, de minimum hónapok óta gyűlő galambszarnak. Fél évszázada új funkciót kapott épület a bő évtizede átadott, számtalan díjjal elismert tér mellett. A szolnoki turistamágnes. Mit mutatunk meg magunkból és a városból? Persze, a hajléktalanok és a galambok tehetnek róla, meg az, aki szól érte, ahelyett, hogy eltakarítaná. Másoknak nincs is köze mindehhez.

Biztosan van rá valamilyen értelmes, értelmetlen magyarázat. Afelől sincs kétségem, hogy ez alapvetően nem Szolnokon, szolnokiakon múlik. Ennek ellenére a mi szégyenünk az immár évek óta levert vakolatú, ocsmány külsejű bírósági épület. Kinek kellene, lehetne (?) tennie azért, hogy a lassan egy évtizede halogatott felújítás megtörténjen? Persze, majd a tavasz megoldja. De csak az első emeletig. A szolnokiak meg ne emeljék feljebb a fejüket?

A szökőkúton kívül is áll a víz. Pontosabban, folyamatosan ömlik ki, azaz szökik a víz a tiszavirágok alól. Pedig fél éve sincs, hogy működik, pedig alig két hónapja, hogy felavatták. Lett egy szép hidunk, meg klassz terünk, és kaptunk hozzá egy megoldhatatlan technikai problémát. Vagy egyszerűen a víz az úr?

Lassan egy hónapja nincs gazdája ennek a lyuknak a Madách utca 9-11. szám előtt. Úgy tűnik, egykor a vízművek sertepertélt itt, de aztán hagyták, mint eb a szaharát. Őket nem zavarja, az út tulajdonosát - a várost - nem zavarja, a szolgáltatásért fizető adófizetők meg tűrnek. Hol van itt a gond?