Már sokszor leírtam, hogy nem értem, mit keresnek a több tonnás teherautók a Szapáry és a Templom utcákban. Szolnok legrégebbi épületeit miért kell lassan elpusztítani ezekkel a nagy dögökkel? Tudom, hogy kényelmes, sőt akár olcsóbb is erre átvágni a városon, de ez a sofőrön és a teherautó tulajdonosán kívül senkinek se jó. Szolnok és a szolnokiak azonban némán tűrik a kényelmes pusztítást.

Követeljük a Kossuth téri szökőkút felszámolását, a szobrok eltávolítását, a virágágyások megszüntetését, a mindenféle zöld növények kiirtását, a díszburkolat leaszfaltozását, hiszen Szolnoknak parkolókra és rakodóterületekre van szüksége minden mennyiségben, mindenütt, mindenkinek az otthona, munkahelye és úti célja közvetlen közelében. Ja, nem is kell követelni. Még pár hét és megoldódik magától. Így lesz még élhetőbb Szolnok.

Vagy egy bénán parkoló autósnak, vagy egy utcán sétáló erős embernek volt útjában ez a Baross utcai, a járda szélére helyezett villanyóra-szekrény. Mindenesetre pár napja elvesztette eredeti alakját és az ajtaja is megadta magát, így szabad préda, avagy potenciális veszélyforrás. Milyen szép lenne, ha az, aki tönkretette, vállalná tettét, és igyekezne, hogy mielőbb visszaálljon a régi rend. Kár, hogy több esély van hosszú ideig így nézni ezt a villanyórát.

Söprik az utcát... na nem az utcaseprők, hanem az utcaseprő gépek. Ami elől az autókkal el kell állni. Hogy az útról - csak az utat söprik, a járdát nem - összetekert szemét szép hosszú csíkot alkothasson. Aztán az utcaseprőgép elmegy, a csík meg marad. Jelölve, hogy hol járt a gép, és hol nem parkoltak akkor autók. Jó munkához mi is kell? Nem, nem idő. Hanem akarat. Különben csak letudtuk a feladatot.