Szolnok belvárosában, a Sütő utcában működött a város egyetlen, állandó kertmozija, amit az akkori Ságvári körúti Vörös Csillag mozin keresztül lehetett megközelíteni. A nyolcvanas évek végén felszámolt szabadtéri mozi helyén volt aztán Szolnok egyik első autószalonja. A Nemzetire átkeresztelt Vörös Csillag filmszínház pedig a pláza megnyitásával zárt be. De már ennek is bő két évtizede. Hiába, jó ötlethez idő kell. Még ha közben az idő vasfoga meg is eszi a múlt maradványait.

A színes édességek célcsoportjai a különböző korú gyerekek. Szerintem a Szolnoki csata évenkénti újrajátszása is leginkább őket vonzza. Meg néhány tapló árust. Pornó lapokat nem lehet az újságárusok kirakatába kitenni, de a cukorka, a fakard és a nemzetiszínű csákó mellé Szolnokon kitehető a fallosznyalóka. Mert közterületest, szervezőt, a területet bérbeadóját láthatóan nem zavarta. Biztos, csak én vettem észre, meg rossz az, aki rosszra gondol. Ez is a kultúra része, vagy a szolgáltató város újabb eredménye.

Van ezen a képen valami zavaró. A fotó a Sólyom utcában készült. Tavaly tavasszal hetekig virított ugyanez a jel egy választási plakáton a Pólya Tibor utcában. Kíváncsi vagyok, itt meddig maradhat a falon. Nekem már az egy nap is sok!

Már állt a XIX. század végén is. A fejlődő, városiasodó, polgárosodó Szolnok egyik jelképe volt a Városi Kaszinó. Aztán a múlt század közepén Úttörőház lett belőle, szerintem sokaknak okozva kellemes perceket. A nyolcvanas évek közepe óta Technika Háza. Talán akkor nyúltak hozzá utoljára. Fennállásának 12. évtizedében nem nevezném Szolnok díszének. De miért?