Három hete egészen biztos, hogy ott parkol a Tabán mellett ez a betört szélvédőjű, rendszámától megfosztott KIA kisbusz. Hogy miért így kell megszabadulni egy kiszolgált járműtől, nem értem. Miként az sem, hogy ha valaki elvinné a roncstelpre, az ezzel lopást követne-e el. Vagy, hogy van-e, lenne-e dolga ezzel a ronccsal a rendőrségnek vagy a közterületeseknek? Mindenesetre nem túl szép látvány ott, ahol 90-100 éve még magyar festők örökítették meg Szolnokot. Változnak az idők, parkolnak a roncsok.

Mert úgy tűnik, az embereknek értelmetlen. Talán a szolnoki fákat még meg lehetne kérni, hogy ha illegálisan hirdetni akarók tartanak feléjük, kezükben szöggel vagy ragasztóval, inkább fussanak ki a városból, mintsem engedjék a törzsüket hirdetőoszlopnak használni. Dőljenek rá a hirdetőre, potyogtassanak a fejére száradt ágakat, vagy szúrják-bökjék, ahol érik. Mert szép szóval, kéréssel, dühöngéssel az ember-ember kapcsolatban semmire sem megyünk. Továbbra is hirdetünk a fák törzsén.

Harminc éve még végig lehetett menni a tiszaligeti erdei tornapályán. Ma már csak a táblák árválkodnak szanaszét az erdőben. Hülyeség volt? Felesleges? Hát, akkor miért kell veszni hagyni, ha már egyszer régen, valakik megcsinálták?

Elsőre azt mondanám, hogy a Tiszaparti sétány mellvédjének túloldalán egy másik, csak a folyó felől látható világ van. De nem mondom, mert a fal sok helyen ugyanúgy össze van firkálva, a RepTár felé eső végén pedig a növények gondozásával is vannak bajok. Lehet, hogy arrafelé inkább egy másik Szolnok van? Pont ott, ahol éledezik a máshonnan is látható turizmusunk? Halálfej és némi gaz egy hatalmas virágtartón. Miért?