A város első írásos említésének 950. évfordulójára készülve talán érdemes lenne a 900. évfordulóra készült és még ma is a helyükön lévő emlékműveket rendbe tenni. Még akkor is, ha a tanács szó szerepel rajtuk. A Szolnok Ispán körúti házak mögött, az artézi kút felé vezető zebra közelében található a Jubileumi emlékpark táblája. Lassan fákkal teljesen benőve, elmohásodó, olvashatatlan szöveggel arra emlékeztet, hogy hányan dolgoztak az új lakótelep élhetővé tételén.

Hogyan vigyázhat a gyanútlan gyalogos, aki a járdán sétálva, egyszer csak ezt olvassa egy szolnoki falon? Menjen át a túlsó oldalra. Vegye fel a lassan nélkülözhetetlen munkavédelmi sisakot. Sétáljon inkább az úttest közepén, mert az autók között biztonságosabb. Szaladjon, hátha el tud slisszanni két lehulló vakolatdarab között. Bízzon a jó szerencséjében, hogy még nem most, nem oda, nem rá. Ne menjen ki az utcára. Végül is élni veszélyes. És még el sem kezdtek a tetőn dolgozni.

A Lime roller szeret az oldalán pihenni. Bárhol a városban. Biztos, bennem van a hiba, de több rollert látok széthagyva a városban, mint rendeltetésszerű használat közben. Néha úgy tűnik, lassan nemcsak szemétszedést, de rollerszedést is szervezni kellene. Hogy valakinek az üzlete jól menjen. Megvárjuk, amíg keresztülesik valaki egy elhagyott rolleren? Vagy valakinek az autójára dől egy ilyen súlyos szerkezet? Vagy Szolnokon minden rendben. Párizsra meg kár figyelni.

Azt nyilatkozta valaki, hogy a szolnoki közlekedési lámpák gyakran azért nem működnek, mert nem bírják a meleget. Szeptember 1-jén, reggel fél nyolckor trópusi idő tombolt a városban. Az Ady Endre úton ezért voltak sötétek a lámpák. Valami más, vicces magyarázat? Esetleg a hajnali pára, hideg, anyagfáradás? Legalább röhöghessünk, miközben sírni kell.