"Ez az a ház, ahol semmi se változik/ez az a ház, ahol áll az idő" Szolnok, József Attila út 18. Hogy ez a kép nem olyan régi, azt a bal felső sarokban látszó, és pár éve felújított tűzoltóság árulja el. Meg a Szolnokon különleges homlokzatú ház bejárati ajtajára szegezett "omlás veszély" felirat. De lehet, hogy a homlokzatot támasztó gerendákat is cserélték már, mert olyan régen szolgálnak. Gazdagok vagyunk. Fel sem fog tűnni, ha egyszer egy üres építési telek marad a ház helyén. Vagy mégsem? Ha ez a ház változna, akkor a város is változna. Elindulna az idő.

Szolnok főterével, a Kossuth térrel tényleg bármit meg lehet tenni? Bármilyen "igényes" reklámeszközt, bárhová ki lehet tenni? Persze, ahogy a mellette lévő lavórantennát meg a balkáni városokra jellemző kábelköteget elnézem, nem is értem, miért csodálkozom. Megmondjam? Mert mindig hinni akarok benne, hogy azért szorult belénk némi jó ízlés. Még az illetékeseinkbe is. Vagy tévedek?

Az itt látható fotó nem az április 13-án ide már felrakott fotó. Ez a kép augusztus 17-én készült. És mint visszakereshető, 4 hónapja nem zavar senkit a város közepén ez a szemét. Alig 10 méterre a Kormányhivatal és a Kormányablak bejárata mellett. Ugye nem az egyetértés jele, hogy még senkinek nem volt érkezése eltakarítani?

Csak egy apró, a díszburkolatból évek óta kiálló, koszos vasdarab. Mi itt a bökkenő? Egykor a Tisza-parti sétányra történő behajtás korlátozására került a betonba, de oda ma már az megy be autóval, motorral, aki akar. Mert ez Szolnok. Kár bármit szóvá tenni. Jól van az úgy. Csak vigyázzanak! Bringakereket gyilkoló, gyereklábat felszakító, önfeledt sétát fájdalmasan megszakító bökkenő lehet abból a vasból. Figyeljenek! Mert csak magunkra számíthatunk.