A "százlábú" hidat néhány éve újították fel. Nem kevés pénzért. Így néz ki ma. Szakértelem? Trehányság? Kilopott anyag? Vagy mi a magyarázat? Nem kellene elővenni néhány illetékest?

Lehet, hogy csak engem - vagy keveseket - zavar. Még az sincs kizárva, hogy ez nem a végleges állapot. Mivel azonban a szolnoki Szapáry út régi házaival már oly sok csúfságot elkövettek, egy picit azért félek a néhai Kádár cukrászda új homlokzatától. Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ez a színválasztás egy elvileg helyi védettség alatt álló, városi tulajdonban lévő, szecessziós házon helyénvaló? Ez ebben a formában nagyon elképesztő. Megcsúfolása a háznak és a múltjának.

Az idei első hó egy nagy tanulságot is hozott. Kiválóan megmutatja, hogy melyik járdának és közterületnek nincs gazdája, azaz hol vannak a város senki földjei. Igen, ott, ahol bokáig járunk a latyakba. Gondlom, ezeken a helyeken bárki vásározhat, parkolhat vagy akár szemetet is lerakhat. Szólni senkinek sincs jogalapja.

Lassan két hónapja takarítja a Tisza az árterét. Más szemetét hozza fentebbről, lerak belőle egy kicsit Szolnoknál, hogy aztán a mieinket is vigye tovább a lentebb élőknek. A civilizáció üzenete műanyag palackokban, végig a folyó mentén. Idén ezzel a szemétkoszorúval emlékezünk a cianidszennyezés 24. évfordulójára, mutatva, mennyit tanultunk abból a nagyobb bajból is.