Szolnok fejlődésének egyik allegorikus képe is lehetett Palicz József roppant egyszerű munkája. Az akkoriban jó negyvenes mester – aki a hatvanas évektől élt Szolnokon – talán semmi egyebet nem tett, mint kisétált a Művésztelep hátsó kapuján, és onnan nézve örökítette meg a Tabánt és az épülő Szolnokot. Ha az ugyancsak a blogSzolnok Album című rovatában közölt Egy repülés harmadik képe című cikk illusztrációját jobban megnézik, akkor akár Palicz képének előterében lévő házakat is be tudják azonosítani. Azaz egy naturalista tájkép, amibe azonban könnyű belegondolni vagy belemagyarázni egy negyven esztendővel ezelőtti üzenetet: a múlt és a jelen (vagy a jövő) találkozása a fejlődő Szolnokon.

A képpel kapcsolatos bizonytalanságom egyik oka, hogy Palicz József 1974-ben elköltözött Zalaegerszegre. Tehát, vagy egy évvel később még visszajött ezt a képet elkészíteni, vagy emlékezetből dolgozott, avagy, amikor a kép készült, még nem láthatta azt, amit végül ábrázolt. Az egykori Kun Béla, ma Szolnok Ispán körúton álló házsor utolsó lépcsőházai – az Ady Endre sarkán állók, vagyis az ezen a képen hozzánk legközelebb lévők – készültek el ugyanis utoljára, valamikor 1974 végén, 1975 elején. (Ezt igazolja, a fentebb már citált fénykép is.)

Nem tudom, hogy a három variáció közül melyik állja meg a helyét, de azt hiszem, nem is lényeges. A korábban már bemutatott, 15 képet tartalmazó, ünnepi albumból ugyanis Palicz József képe az egyetlen, amelyik kiválóan egyensúlyoz a hagyományos tájkép és az elvárt üzenetet hordozó képek között. Gondolom, nem ez, hanem a művész Szolnokról való elköltözése az oka, hogy az albumba csak ezzel az egy munkájával szerepel.

Mindenesetre az tény, hogy a hetvenes évek első felében egy új városrész falta fel a régi Tabánt. Azt a zegzugos utcás, falusias kerületet, amelyet annyira szerettek a művésztelep lakói és a városba tévedő bohémek. Gondolom, az ott lakóknak sem volt könnyű, amikor közölték velük, hogy el kell hagyni otthonaikat, mert új város épül a házaik helyén. Moralizálhatnánk azon, hogy jó ötlet volt-e a város szívébe lakótelepet építeni, de mivel ezen már túl vagyunk, azt hiszem, ez felesleges időtöltés lenne. Abban azonban biztos vagyok, hogy a régi Tabán egy-egy darabját meg lehetett volna őrizni. Részben a ma ezen a néven emlegetett területen, részben a Várkonyi tér tövében, a szánkódombok helyén. Ez csak szándék kérdése lett volna.