Nem vagyok benne biztos, de gyanítom, hogy ez a kép már akkor sem volt valósághű, amikor 1990 nyarán az unokatesómmal postára adtuk. Igazából nem is ezért, hanem amiatt vettem most elő, mert az Aba-Novákot se láthatjuk már többé ebből a szögből.

A nyolcvanas évek tipikus szolnoki képeslapja, amihez a képet valamikor 1979 és 1989 között fotózhatták. Az első évszám ugye a mai Aba-Novák Művelődési Központ – anno Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) – átadásának a dátuma. Az utolsó évszám pedig a rendszerváltásé, amikor szerintem lekerült a Vízügyi székház tetejéről, a jó időben, a városban bárhonnan látható vörös csillag.

Persze előfordulhat, hogy csak 1990-ben emelték le a csillagot a helyéről. Abban azonban egészen biztos vagyok, a műveletet azt megelőzően végrehajtották, hogy a nálunk nyaraló unokatestvéremmel postára adtuk volna ezt a 2 forintért vásárolt és 1 forintos bélyeggel ellátott képeslapot. Annak az évnek a nyarán ugyanis már hónapokkal voltunk túl a köztársaság kikiáltásán, a Néplap székház jelképes lefoglalásán, az első szabad választásokon, és talán már az önkormányzati kampány is dübörgött. Tehát a postázás pillanatában ez a fotó már nem készülhetett volna el.

A képeslap feladása óta eltelt 22 és fél év, és ma már azt is kimondhatjuk, hogy többé ilyen beállítás sem készülhet a két, jellegzetes, szolnoki épületről. Egyszerűen azért, mert ahol az egykori fotós állhatott, ma éppen az Agóra épül, ami elkészülte után erről az oldalról takarni fogja az üvegpalotát. Ezzel együtt eltűnnek – legalábbis a volt pártház parkoló mellől – azok a futurisztikus virágtartók, amelyek oly jellemzőek voltak erre a térre. Viszont, ha jól emlékszem, a képen látható fák közül egyik sem az Agórának esett áldozatul, jóval korábban kipusztultak.

Engedtessék meg nekem, hogy azt mondjam: számomra ez a kép jelenti gyerekkorom Szolnokát. Nem tudom, miért, de a művelődési ház – amit a magam részéről a város legjobb háború után emelt középületének tartok -, a toronyházak, a vasút környéke, de még az épülő Széchenyi is sokkal jobban megmaradt az emlékezetemben, mint mondjuk a Szapáry út vagy az egykori Kossuth tér, netán a Zsinagóga környéke. Pedig nagyjából mindenütt ugyanannyiszor jártam.

Szóval, lehet, hogy nem szép ez a képeslap. Azt is elfogadom, hogy kevésbé szolnoki, és eszembe nem jutna elsőként ezt mutogatni a városról. Mégis van bennem valami kis elfogódottság ezzel a képpel szemben. Lehet, hogy a nosztalgia játszik közre?