2025.08.27. (szerda)

Kőolaj és hot-dog

Kőolaj és hot-dog

Dátum:

Emlékeznek még ezekre a Beloiannisz utcai házakra? Meg a bódéra a buszmegállónál? A kőolajkutató harmadik emeletén lévő fura ablakok nekem megvannak, viszont a balra lévő házak kiestek. A bódéban talán hot-dogot árultak.

Emlékeznek még ezekre a Beloiannisz utcai házakra? Meg a bódéra a buszmegállónál? A kőolajkutató harmadik emeletén lévő fura ablakok nekem megvannak, viszont a balra lévő házak kiestek. A bódéban talán hot-dogot árultak.

Danka István fotója valamikor a nyolcvanas évek első felében készült az akkori Beloiannisz – ma Baross – utcában. Pontosabban a Pelikán szálló parkolója melletti „sétányon” állt a fotós, aminek igényesnek alig mondható beton virágtartói szerintem 1979 körül kerültek a helyükre.

A fotó alapján úgy tűnik, mintha a kőolajkutató vállalat székházán éppen nagyon dolgoznának, hiszen deszkakerítés látható előtte, a gázszellőzők még üresek, és mintha valami kötél is lógna a tetőről. Az egykor rengeteg embernek munkát adó kőolajos cégek – legalább kettő ilyen volt a városban – dolgozói közül biztos van valaki, aki meg tudja mondani, hogy 1983 körül építették vagy már felújították az irodaházat. Azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az átépítésre azután került sor, hogy a vízügyi székház mellett átadták a zöld, olajos irodaházat.

A harmadik emeleti íves ablakokra tisztán emlékszem. Buszon utazva sokszor nézegettem az egyébként kocka épületnek egyedi színt adó elemeket, amelyek egy kicsit ki is ugrottak a fal síkjából. A képen látható csupasz téglákból akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy utólag kerültek az épületre. Hogy mi lehetett mögöttük? Tárgyaló vagy vezérigazgatói szoba?

Ma már természetesen nincsenek meg. Talán egy évtizede építették át a Baross és a Mészáros Lőrinc utcák sarkán lévő irodaházat, aminek kis részében a megyei napilap működik, nagyobb része pedig éppen üresen áll.

Annak ellenére, hogy a kőolajos irodaházat jól ismertem, a mellette lévő emeletes és földszintes, utcafronti portállal rendelkező épületekre egyáltalán nem emlékszem. És így sajnos a szabóságra, az órásra és a porcelánboltra sem, pedig biztos fontos üzletei lehettek az egykori szolnoki belvárosnak. Abban azonban biztos vagyok, hogy a helyükön ma is álló kék üveges épület eredetileg banknak épült, de hogy mikor, nem tudom. Ha tippelnem kellene, akkor a nyolcvanas évek második felére tenném az építkezés időpontját, mert 1990-ben már jártam benne.

Ami viszont sokkal jobban megmaradt bennem, az a kép előterében lévő alumínium bódé, tetején a Pelikán Szálló igényes logójával. Emlékeimben az él, hogy ebben az egyszerű építményben a nyolcvanas évek második felében hot-dogot árultak. Ami akkoriban nagy szónak számított. Amolyan klasszikus, nagykiflis, virslis magyar változatot, amire elég sokat kellett várni, mivel csak két-három sütővas működött a pici helyiségben. Cáfoljanak meg, de bennem az él, hogy itt csak hot-dog volt, és semmi más, még üdítő sem. Nem volt túl igényes hely, de hát negyedszázaddal később se lehetünk nagyon büszkék az SZTK melletti büfére.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Volt egyszer egy zenepavilon

Többször hallottam már, hogy milyen jó lenne Szolnokra is egy zenepavilon, ahol hétvégenként zenekarok játszhatnának, szórakoztatva a város sétáló, korzózó közönségét. Mint régen. Lehet, hogy a húszas évek végén ez valóság volt, és a mai Rózsapark helyén állt egy ilyen pavilon.

Ikarusz-gyűjtemény 1974

Minden Ikarusz rajongó zokogna örömében, ha még egyszer így láthatna élőben ennyi magyar gyártmányú buszt, ahogy ezen az 1974-es, UVATERV fotón látható. Én pedig akkor könnyeznék, ha a forgalmi iroda futurisztikus, körépületét bejárhatnám, ami a mából nézve igazi különlegesség volt.

Szolnoki lordok háza

Persze, hogy ezen a képeslapon nem egy balatoni szálloda, hanem a szolnoki "lordok háza" látható. Eredeti állapotában. Ízlés kérdése, volt-e annyira szép egykor ez a lakóház, hogy bő fél évszázada képeslapra kerüljön. Ám számomra sokkal érdekesebb, hogy ezzel a képeslappá lett fotón egy valami nem stimmel.

Könyörgés a Marseillaise kottájáért

A Szolnoki Művésztelepről, Szigeti Henrik kiadásában megjelent egyik legkorábbi képeslapon könyörög Gáspár Dezső a francia himnusz összes szólamáért tekintetes Réh Dezsőnek. Akinek a Királyi Kúriára küldte lapját, válaszcímnek pedig a Szolnoki Művésztelepet adta meg.