2025.08.27. (szerda)

És az éberség?

És az éberség?

Dátum:

Sok kézen át kellett mennie 1948-ban ennek a háború előtt készült szolnoki képeslapnak, de úgy tűnik, senkit nem zavart, hogy akkor már lassan négy éve nem így nézett ki a mai Táncsics út vége. Avagy senki nem volt elég éber, és futni engedte a Trianonra is emlékeztető lapot.

Sok kézen át kellett mennie 1948-ban ennek a háború előtt készült szolnoki képeslapnak, de úgy tűnik, senkit nem zavart, hogy akkor már lassan négy éve nem így nézett ki a mai Táncsics út vége. Avagy senki nem volt elég éber, és futni engedte a Trianonra is emlékeztető lapot.

Sejtem én, hogy a második világháború befejezése után három évvel nem az volt a legfontosabb probléma, hogy a korábban készült képeslapokat visszavonják, bezúzzák, és helyettük „ideológiailag” elfogadható verziókat gyártsanak. Ahogy persze a régi anzikszokat nézegetve azt is látom, hogy pár évvel később azonban ez is megtörtént, és nem nagyon hiszem, hogy Tibi – a mellékelt lap feladója – mondjuk 1950-ben is postázhatott volna egy ilyen szolnoki képeslapot.

Amin persze első ránézésre semmi különös nincs. Ha jól sejtem, a Tisza szálló tornyából készült a felvétel, ami a fotózás pillanatában a Horthy Szabolcs tér és az Apponyi Albert utca sarkát mutatja. Mivel a háttérben már látható a tárház, a fotózás időpontjáról annyit mondhatunk biztosan, hogy 1935 után kellett történnie. És mivel a Trianonra emlékeztető virágágyás is ott van még, illetve a növényzet alapján nyári a felvétel, azt is kijelenthetjük, hogy legkésőbb 1944 közepén dolgozhatott a fotós.

Megmondom őszintén, öt-hat éve pihen az albumomban ez a képeslap, és eddig semmi különöset nem láttam benne. Talán azért, mert viszonylag szokványos, sok lapon szereplő beállításról van szó. Ám napokban megfordítottam. Ezt a háború előtt készült lapot a postai bélyegző és a valamiért más színnel írt dátumozás szerint 1948. június 17-én adták fel. Márpedig a Gárdony és Fenyvesi kiadásában megjelent lapot számomra ez a tény teszi érdekessé.

Mert gondoljunk bele, hogy a második világháború befejezése után Trianon és a Nagy-Magyarország kérdését, a hátár revíziót, illetve mindent, ami a Horthy korszakra utalt, erősen zárójelbe tették! Azaz nem volt ildomos ilyesmiről még említést se tenni. Főleg nem nyilvánosan. Márpedig azzal, hogy ez a háború előtti képeslap még forgalomba lehetett, postára tudták adni, sőt a címzetthez is eljutott, arra utal, 1948-ban még kihagyott az éberség. Nem éltem abban a korban, csak olvasmány élményeim vannak, de nem lepődnék meg, ha később nem vont volna maga után komoly retorziót az éberség ilyen hiánya.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Jubileum utáni évben

A Szolnokról több képeslappá lett fotót készítő Csobaji Előd 1976 tavaszán is járt a városban, és több szögből is megörökítette a Jubileumi teret. Biztos vagyok abban, hogy e képeslap megjelenésekor a szolnokiak között is lehetett olyan, akinek el kellett gondolkodnia, mit is ábrázol ez a fotó.

Anziksz a német megszállás idejéből

E Szolnokon vásárolt képeslapot Budapestről küldte Szegedre az ismeretlen Sándor 1944. május 19-én. A képeken és a szövegben nyoma sincs a háborúnak, pedig addigra már megszállták az országot a németek, Szolnokon is gettóba zárták a zsidókat, és közeledtek az oroszok.

Üdvözlet Saroltának

Mit kereshetett Szolnokon 1900. június 28-án az az öt fiatalember - közülük legalább hárman valamilyen doktorok -, akik fontosnak tartották, hogy közös képeslapon küldjék üdvötletüket Térey Sarolta kisasszonynak. Mit szólhatott ehhez a mama?

Emlék az elsodort hídnak?

Ha e képeslap nyomdába adásakor rá merték írni, hogy "Régi tiszahíd", akkor talán joggal feltételezhetjük: e lap az első vasból és betonból emelt szolnoki Tisza-híd átadása után jelent meg. De miért tartották akkor fontosnak, hogy képeslapra kerüljön a régi, ráadásul megrongálódott híd? Nem hinném, hogy kortörténeti dokumentumot akartak hátrahagyni. Holott sikerült.