Az ötvenes évekre jellemző silány papírra nyomtatott képeslaphoz használt fotót a Tisza-parton ma is álló, igaz már nem működő tárház tornyából készíthették néhány évvel a háború után. Legalábbis azt gondolom, hogy a folyó menti fák a harcoknak eshettek áldozatul, pótlásuk pedig akkor még nem kezdődött el.

Hogy ez a fotó csak a második világháború után készülhetett azt a jobb felső sarkában látható Tisza-híd bizonyítja. Mert mint köztudott, az itt látható híd az 1944-ben felrobbantott első vasszerkezetes híd pótlására épült 1946-ban, hogy aztán 1962-ig szolgálja a várost és a 4-es úton közlekedőket. A fotózás pillanatát pedig azért teszem a negyvenes évek végére, az ötvenes évek elejére, mert bár dátumozás vagy bélyegző nincs a képeslapon, a jellegzetes felirat és a rettentő vékony papír az ötvenes évek első felére volt jellemzi. Azaz a fotós is csak ezt megelőzően mászhatott fel a tárház 10-12 emelet magas tornyába, ahonnan a háborús pusztítás nyomaitól már megtisztított város képe tárult elé.

Ha jól megnézzük a képeslap előterében lévő síneket és raktárokat, akkor megállapíthatjuk, hogy az egykori tárház területe a tízemeletes diákszálló – korábban ÁÉV munkásszálló – előtti parkolóig tartott. A sínek végén látható emeletes ház helyén ma már egy társasház áll, mögötte pedig – a híd felé haladva – a vízirendőrség, a városi kollégium található.

Ez az emeletes ház még negyedszázaddal később is itt állt, amint az egy a blogSzolnokon éppen két évvel ezelőtt közölt fotón is látható. A hetvenes évek közepén, szerintem ugyanabból a toronyból készített színes fotón még a sínek és a raktárak is megvannak a ma már üresen álló főiskola helyén. Nem véletlenül. A két fotózáshoz helyet biztosító tárház ugyanis a harmincas évek végétől fontos raktár és átrakóhely volt. Amikor még nem a pusztulás volt a sorsa, hajón, vonaton és közúton hozták ide, majd tárolás vagy átrakodás után ugyanilyen módon szállították el a gabonát. Azaz talán nem túlzás azt mondani, hogy az ország egyik éléskamrája volt az az épület, ahonnan ez a két fotó készült.

Az ötvenes években megörökített fotón még jól látható, hogy a belvárosi templomhoz kapcsolódó rendház mögött, a mai Mártírok útjától a sétányig, milyen hatalmas kert terült el. Később ebből csípték le a vízirendőrség és a kollégium telkeit, majd a nyolcvanas évek végéig ezen a helyen állt a városi szabadtéri színpad is. Nagyjából ott, ahol nem régen a Mustármag óvodát adták át.

A sajnos nem túl jó minőségű fotón a belvárosi nagytemplom és a református templom mellett a bal szélen a Szapáry úti bérház, mellette a Kossuth téri múzeum emelkedik ki a többnyire még földszintes vagy egyemeletes házak közül. A nagytemplom tornyától jobbra pedig talán a megyeháza, a hídon túl pedig mintha a vártemplom lenne látható.

Ami azonban igazán szembetűnő, az a kopár Tisza-part. Ott, ahol ma szinte erdősáv húzódik, még bokrokat is csak jó szándékkal vehetünk észre. Azaz, ha valaki nem cáfolja meg, akkor azt kell gondolnom, hogy a szolnoki Tisza-parthoz elengedhetetlenül hozzá tartozó fasor körülbelül 60-65 éves lehet.