Ritkaság az olyan régi képeslap, amelyiken a kiadás dátumát is feltüntették. Persze ez olykor nem sokat segít a lapon látható városrészletek időbeli beazonosításában, hiszen mint ebben az esetben is több, korábbról ismert fotóból lett egy képeslap. A második világháború idején.
Vannak olyan képeslapok, amelyek többször is átmennek a kezemen, de semmi érdekeset nem találok rajtuk, így aztán mennek vissza az albumba. Elsősorban a mozaik képeslapok járnak így, mivel a több kisméretűkép általában önállóan, nagyobb méretben fellelhető más képeslapokon is, és azokon sokkal jobban bogarászhatók. Ezt az öt képből álló anzikszot is sokszor kézbe vettem már, de csak most vettem észre, hogy komoly kuriózummal van dolgom. Számtalanszor panaszkodtam ugyanis arra, hogy az első világháborút követően megritkul, aztán szinte teljesen eltűnik a képeslapokról a kiadás dátumának a feltüntetése. És erre tessék, itt ez a többször kézbe vett lap, aminek a hátulján világosan ott áll, hogy a budapesti Gárdony és Fenyvesi képeslevelezőlap-kiadóvállalat 1942-ben jelentette meg.
A fotók többségéről azonban azt gondolom, hogy ennél jóval korábban, valamikor a harmincas évek derekán készülhetett Szolnokon. A kivétel a bal felső kép, amelyen a Szapáry és a Baross utca kereszteződésében posztoló rendőr látható. Mögötte az 1929-ben épített Nerfeld palota, amellett pedig az 1937-ben átadott Szolnoki Hitelbank – ma a nagy OTP – épülete, tehát annál az évnél előbb nem dolgozhatott a fotós. Erre a képre is igaz, hogy önálló képeslapként is forgalomba került, sőt egy másik több fotós anzikszon is láttam már.
A jobb felső sarokban lévő fotó, a szolnoki színházat ábrázoló kép is látható önállóan képeslapokon. Részben emiatt gondolom, hogy maga a fotó legalább 10-15 évvel az itt citált anziksz kiadása előtt készült. Szerintem legkorábban 1927-ben, amikor az első szolnoki kőszínház, az 1919-ben megsérült és istállónak használt épülete helyén felépült a második teátrum. A fotó helytörténeti érdekességét sajnos kitakarja a középső ovális kép, így alig vehető ki a színház mögött – a mai honvédségi tízemeletes helyén – álló egykori vendéglátóhely.
Az alsó kettő, a Tisza szállót és a Verseghy parkot ábrázoló fotókról is nagyjából ugyanezek mondhatók el, mint az előző képről. Legkorábban ugye 1928 körül készíthették ezeket a fotókat, és léteznek önálló képeslapként is. A növények alapján számomra egyértelmű, hogy a szálloda átadása után pár évvel dolgozhatott a fotós. Ahogy az is, hogy a hotel előtti kihaltság – sehol egy autó vagy más jármű – miatt inkább a harmincas évek elején, sem mint később készülhetett ez a kép.
Az öt képből álló összeállítás középső, ovális fotója számomra az igazi kakukktojás. Mivel a Magyarország megcsonkítására emlékeztető virágágyás elég közeli kivágásban látható, nem merném száz százalékos biztonsággal rámondani, hogy a mai Zounok ispános szökőkút helyét mutatja a fotó. Bár úgy tűnik, mintha a háttérben a Tisza-parti sétány kőkorlátját lehetne kivenni, de ebben azért bizonytalan vagyok. Az viszont egész egyértelmű, hogy eredetileg nem képeslapra szánták a fotót. Ellenkező esetben ugyanis megvárták volna, hogy a virágágyás mögött elfutó – avagy ott dolgozó – mellényes, fehéringes, kalapos figura kiérjen a képből.
