Attól, hogy körülöttünk éppen változik a világ, még próbáljuk a megszokott, privát életünket élni. Ahogy tette 1950. július 4-én egy bizonyos Józsi (?), aki ezzel a mából nézve érdekes szolnoki lappal üzent Kisújszállásra, hogy csak a hétvégén tud menni.

A harmincas évek végétől meghonosodott mozaik képeslapot adott postára 1950 nyarán, Szolnokon, a silabizált aláírás szerint egy bizonyos Józsi. Az általa írt szöveg egy rendkívül egyszerű – bár kicsit titokzatos – üzenet, miszerint szerdán nem tud átmenni Kisújszállásra, mert halaszthatatlan elintéznivalója akadt, így csak a hétvégén, talán vasárnap ejti meg a látogatást.

Mondhatnánk, rendkívül érdektelen az üzenet. Bár, ha egy kicsit belegondolunk, hogy hatvannégy évvel ezelőtt, a megyén belüli kapcsolattartásnak is a képeslapküldés volt az egyik legegyszerűbb módja, akkor szerintem érdekes szeletet hasítunk ki a múltból. Ma, amikor a mobilon vagy a világhálón megbeszélt találkozó előtt akár egy perccel is módosíthatjuk a helyet és az időt, érdemes elmélázni azon, hogy nagyapáinknak mennyivel komolyabban kellett tervezniük. Mert, ahhoz, hogy F. Nagy Katalin Kisújszálláson időben tudomást szerezzen József szerdára várt érkezésének elmaradásáról, Józsefnek Szolnokon minimum hétfőn reggel vennie kellett egy bármilyen képeslapot, plusz bélyeget – cca. 1 forintért a kettőt -, és keresni egy postaládát, hogy elmenjen az üzenete. Azt hiszem, az a műveletsor, ma sokaknak nem menne. Elsősorban azért, mert hosszú évek óta nem volt szüksége ilyesmire.

Józsi az adott pillanatban nem nagyon törődhetett azzal, milyen képeslapot használ a fontos üzenet továbbítására. Szerintem nem érdekelte, hogy az adott képeslap hátulja semmit nem árul el annak kiadójáról. Nincs rajta feltüntetve az ábrázolt település, kiadónak, fotósnak, árnak semmi nyoma, csak a címzés és a szöveg helyét jelölték ki egyszerű vonalakkal. Így csak nekünk lehet érdekes, hogy ritkaságnak számít az ennyire információszegényen anziksz. Persze legyinthetünk is, hogy 1950-ben, amikor már minden államosítva volt, éppen megszilárdult egy újabb rendszer, akkor ki a fenét érdekelt az ilyesmi.

Ahogy Józsi azzal se nagyon törődhetett, hogy az általa feladott képeslapon használt öt fotóból négy akár a háború idejéből vagy korábbról is származhat, de hogy mind az öt, minimum a szocializmus építésének megkezdése előtt született, egészen bizonyos. Nem akarom hosszan magyarázni, hogy melyik képen mi látható, de azért érdemes átfutni az öt fotót.

A bal felső sarokban, a Fémipari Főiskolaként jelölt épület a mai Gépipari, amit nagyjából a jelenlegi Jólét ABC környékéről fotóztak. Most is pontosan ugyanilyennek láthatnánk – talán még a kerítést is -, ha nem takarnák ki az azóta megnőtt fák. A jobb felső kép természetesen a Tisza szállót ábrázolja akkor, amikor autó még nem nagyon parkolt a szolnoki utcákon. A bal alsó fotó a Kossuth téren álló Verseghy Ferenc Könyvtár épülete abból az időből, amikor még eredeti funkciója szerint használták. E kép felirata alapján is gondolom, hogy maga a képeslap valamivel 1949 előtt készült, hiszen nem sokkal később már ez a szervezet sem létezett, illetve az épületnek is más volt a funkciója. A mából nézve a jobb alsó kép a legérdekesebb, hiszen a Hetényi Géza Kórház elég régen nézett már így ki. Szerintem egyébként ez a legrégebbi fotó, amit ehhez a képeslaphoz felhasználtak. Úgy rémlik, ilyen ábrázolással már az 1920-as években is lehetett találkozni.

Azt, hogy e lapot nem tudom hány rendszerváltással ezelőtti változások közepette adták fel, leginkább a középső, a Hősök szobrát ábrázoló kép igazolja. Nem is a jól ismert emlékmű, hanem az előtte lévő, virágokból kialakított címer. Szerintem ez az a Kossuth címer, amit 1945 és 1949 között használtunk, azaz a királyság és a népköztársaság közötti rövid időszakban.