2025.08.27. (szerda)

Nyakleves utalványozása

Nyakleves utalványozása

Dátum:

A református templom átadása után maximum tíz évvel készülhetett az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó. Nemcsak a kép, hanem az anziksz szövege is érdekes, hiszen írója egy gyöngéd nyakleves utalványozását kéri a címzettől.

A református templom átadása után maximum tíz évvel készülhetett az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó. Nemcsak a kép, hanem az anziksz szövege is érdekes, hiszen írója egy gyöngéd nyakleves utalványozását kéri a címzettől.

Ezt a képeslapot 1906. augusztus 7-én írták és adták postára Szolnokon. Bár a „Levelező Lap” már nem hosszú címzéses, azaz a hátulján nemcsak a címnek alakítottak ki jókora helyet, hanem a szövegnek is, feladója mégis a képes oldalára írta üzenetét. Minden bizonnyal, az akkor még nem is olyan régi képeslapírói hagyományok élhettek benne, hiszen eleinte a címzés mellé még csak pár szó volt írható. Ráadásul a postai díjszabást a szavak száma is befolyásolta.

A 109 éve elküldött szövegből egyértelműen kiderül, hogy annak idején a képeslapokat nemcsak üdvözletek küldésére, hanem egyéb üzenetek továbbítására is használták. Esetünkben a feladó például azt akarta finoman jelezni ezzel a lappal barátja kedvesének, hogy ideje lenne, ha a barát végre hírt adna magáról, azaz írna már. Ám ezt gyönyörűen hozza az ifjú hölgy tudomására. Mivel a címzésben az szerepel, hogy „Nagyságos Fábián Margitka úrileánynak”, azt feltételezem, hogy a hölgy maximum még csak jegyese lehet annak a bizonyos Lajosnak, akitől a képeslap feladója pár sort várt. A bő száz esztendő alatt elhalványult szöveg szerintem így szól: „Legyen olyan szíves Margitka utalványozzon ki az én Lajos barátomnak egy gyöngéd nyaklevest amiért egy sorra sem érdemesíti az ő K. barátját”. Legnagyobb sajnálatomra pont az aláíró nevét nem sikerül kisilabizálnom.

Jó lenne tudni, hogy Margitka lekeverte-e azt a bizonyos nyaklevest az erdélyi Zilahon, és Lajos írt-e végre a barátjának. Legalább egy hasonló képeslapot. Ahogy arra is kíváncsi lennék, hogy a kedves szövegen kívül foglalkozott-e a címzett, vagy éppen Lajos magával a képeslapon látható fotóval. Bízzunk benne, hogy nekik is feltűnt, milyen szép „ev. templom” áll Szolnokon. Aminek méreteire a kerítésen kívül álló gyerekek alapján is következtetni lehetett. Akik mind kalapban vagy sapkában bámulják a masináját bűvölő fényképészt.

Egyébként mai szemmel nézve érdekes a fotó készítésének a helye. A néhai fotós ugyanis a mai játszótér helyén állhatott. Viszont éppen egy kocsiúton. Amire természetesen van magyarázat. A Tószeg felől a Tisza-híd felé tartó kocsiút, amelyik hídfő előtt érintette a folyó parti piacokat is, a Verseghy gimnázium épületének átadása után nem a mai Sóház út nyomvonalán haladt. A főgimnázium előtt ugyanis egy kisebb park volt, amit gondolom, annak idején éppen azért alakítottak ki, hogy az épület főbejárata ne a rendezetlen, rakpart jellegű területre nézzen. Ezt a kis, bekerített parkot tehát megkerülte a kocsiút, és a kettő találkozásánál dolgozhatott a valamikori fotós.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Újszászi fotós szolnoki képe

A fotózás pillanatában már több mint százéves szolnoki épületben, a hatvanas évek elején nemcsak múzeum működött - miként a képeslap hátulján szerepel -, hanem könyvtár is, sőt talán lakások is voltak benne. A később repülőgép szerencsétlenségben elhunyt fotós csak 1962-ben készíthette ezt a képet.

Három szoborral ezelőtt

Egy családi albumból került hozzám a mellékelt fotó, ami azért érdekes számomra, mert eddig sehol nem találtam utalást arra, hogy nagyjából a mai Zounuk ispános szökőkút helyén egy ilyen emlékhely lett volna korábban.

A mellékutca miatt

A XX. század első másfél évtizedében készült képeslapot újévi üdvözletként küldték Szolnokról Segesvárra. Mivel németül íródott, lehet, hogy egy itt szolgáló szász katona postázta 1915. január elsején. Számomra azonban érdekesebb a megörökített mellékutca miatt.

Szolnok provokálása

Ez a forgalomba került felvétel azt bizonyítja, hogy a hatvanas évek elején a monopol képeslapkiadónak nem kellett a helyi tanács vagy párt jóváhagyását kikérnie egy anziksz megjelentetéséhez. Ez az 1962-es fotó az üres szobortalapzattal ugyanis szolnoki szemmel felért egy provokációval.