Erről a festett képeslapról csak azt merem kijelenteni, hogy valamikor 1899 után készült. És talán 1907 vagy legkésőbb 1908 nyara előtt. A rendkívül rossz állapotú lap hátuljáról már rég eltűnt a bélyeg és a pecsét. A talán grafitceruzával írt több mint száz éves sorokról nem is beszélve.

Mivel Szolnokon semmiféle természetes magaslat nincs, és repülővel is nagyjából a második világháború környékétől lehetett fölébe szállni, az új perspektívákat kereső fotósok már a XIX. század végétől előszeretettel másztak fel masináikkal a város templomainak tornyaiba. Így tett ennek az eredetileg fekete-fehér fotónak a készítője is. Aki aztán vagy maga, vagy a negatívot eladva, már a képeslapot készítő új tulajdonos vagy valamelyik alkalmazottja színezte ki a felvételt.

Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotót Szigeti Henrik – udvari fényképész, de inkább Szolnok képes-krónikása – készítette, hiszen tőle ismerünk a leginkább ehhez hasonló „légi felvételeket”. Nemcsak a Belvárosi Nagytemplom, de a Vártemplom tornyából is készített szolnoki képeket a századforduló környékén. Egy másik, picit eltérő kivágású, de hasonló korú lap alapján pedig azt mondanám, hogy talán ebben az esetben is Faragó Sándor papíráruháza lehetett a kiadó.

Hogy a felvétel nem készülhetett 1899 előtt az azt hiszem, mindenki számára kézenfekvő, aki egy kicsit is jártas Szolnok történetében. A kép közepén látható zsinagóga – bő négy évtizede Galéria – ugyanis ebben az évben készült el, tehát ennél korábban nem dolgozhatott a fényképész. Mivel a környéken álló többi ház építésének pontos dátumát nem ismerem, először a jobb felső sarokban látszó Tisza-híd alapján próbáltam meghatározni a készítés lehetséges legkésőbbi időpontját. Egyértelmű ugyanis, hogy ezen a képen a város utolsó fahídja látható, amit 1909 telén sodort el a jeges ár. Mivel az utólagos színezés ellenére is biztosnak látszik, hogy az eredeti felvétel nyáron vagy kora ősszel készülhetett, azt mondhatjuk, legfeljebb 1908 harmadik negyedévében örökíthették meg a pillanatot.

Jobban megnézve ezt a szakad képeslapot, van egy apró részlet, ami alapján, talán legalább egy évvel előbbre is datálható a készítés utolsó dátuma. A bal felső sarokban látható egy nagyobb épülettömb, amiről azt gondolom, hogy a mai múzeum és könyvtár – az az a néhai Magyar Király Szálloda és a Pénzügyigazgatóság. Márpedig, ha ez így van, akkor 1907 után, ebből a szögből – szerintem – az abban az évben átadott Népbank – később tiszti klub, majd Sztár áruhát, most edzőterem – épületének ki kellene takarnia őket. Azaz a fotós csak 1899 és 1907 nyara között dolgozhatott.

A megörökített utcarészlet egyébként Szolnok legszebb, szinte máig hasonló képet mutató környéke. Annak ellenére, hogy a kép készítésekor még nem állt a nagytemplom előtt a Belvárosi iskola, a Sóház és a Szapáry utcák kereszteződésénél még nincs ott a Barta-palota és a jelenlegi kocka bérház, a jobbszélen lévő épületekben még talán a tűzoltóság és a rendőrség székelt, és majd csak bő hét évtizeddel később kerül oda a Pálfy. A zsinagógától jobbra álló, mag étteremként funkcionáló ház viszont ugyanúgy megvan, mint a Szapáryn látható házak többsége, vagy éppen a Templom utca páratlan oldalán sorakozó polgárházak. Azaz, az elmúlt szűk másfél évszázadban rengeteget változó Szolnok, egy szinte változatlanul megőrzött részét idézi fel ez a lap a rajta látható épületek „új korában”.