A Tisza szálló előtt álló Lány halakkal minden bizonnyal a legtöbb esküvői fotón szereplő szolnoki szobor. Borbereki Kovács Zoltán alkotása nagyjából hatvan éve díszíti a hotel árkádsora előtti kis parkot. Megformálása után majdnem két évtizeddel találta meg Dr. Elek István.

Borbereki Kovács Zoltánt (1907-1992), mint a Szolnoki Művésztelep első szobrászát is szokták emlegetni. Annak ellenére, hogy az erdélyi származású művész festőként került kapcsolatba a hellyel 1933-ban. Az akkor szintén itt alkotó Aba-Novák Vilmos biztatására azonban formázni is kezdett, egy évvel később pedig már állt is az első szolnoki köztéri alkotása, a Verseghy Ferenc mellszobor a Tisza szálló mellett. A harmincas évek végéig csak rendszeresen dolgozott Szolnokon, 1940-től viszont a Művésztelep törzstagjaként tartják számon. Ennek ellenére mindössze két köztéri alkotása található ma a városban, illetve Zombory Lajos síremléke, és a múzeumban őrzött Kubikusok című domborműve. Ez utóbbi egyébként az eredeti – ugyancsak Borbereki alkotás – Szapáry-szobor talapzatát díszítette a Megyeháza mögött a háborús bombatalálatig. Talán nem túlzás azt állítani, hogy legismertebb, legtöbbször megörökített szobra, a Tisza szálló előtt álló Lány halakkal.

A háromlábú medencében álló kútszobrot, a talapzatán lévő évszám szerint 1937-ban mintázta a mester. Abban az évben, amikor Borbereki a Kubikusok című alkotásával a Párizsi Világkiállításon Grand Prix-et nyert. A Lány halakkalt azonban abban az évben még nem állították fel, csupán egy Szolnokon rendezett kiállításon mutatták be. Hogy utána mi történt a szoborral, nem teljesen világos. Feltételezhető, hogy a második világháború viharaiban eltűnt, majd miután Borbereki 1948-ban elhagyta az országot – előbb Olaszországban, majd 1950-től élete végéig a Dél-Afrikai Köztársaságban élt -, talán nem is nagyon kereste senki. Azonban 1956 tavaszán felbukkant egy fővárosi Bizományi Áruházban, ahol Dr. Elek István, a város háború előtti tiszti orvosa észrevette, és rá tudta venni Szolnokot, hogy vegye meg a szobrot. A Lány halakkal című alkotásért 1416 forintot fizetett a város, majd feltételezhetően valamikor az ötvenes évek végén a mai helyére kerül. Legalábbis ezt bizonyítja az az 1962. szeptemberi cikk, ami már Szolnok legjobb és legkedvesebb, a helyiek körében is nagyon népszerű alkotásként hivatkozik Borbereki munkájára.

Ami nem véletlenül került pont a Tisza szálló elé. A Borberekivel foglalkozók ugyanis tudták, hogy a művész még szolnoki évei alatt tervezett ide egy szobrot, a Bivalyos fiút, aminek felállítására azonban nem került sor. (A szobor talán ma is a Nemzeti Galéria birtokában van.) Ugyanakkor a szökőkútként is funkcionáló Lány halakkal című, háromlábú kőmedencében, egy kisebb posztamensen álló szobor nagyon jól illik a környezetébe. És nemcsak a halak szájából csordogáló víz miatt, hanem a halak formálta ív és a szobor mögötti árkád boltíveinek egybecsengése okán is.

A szobor titkaihoz tartozik, hogy Szolnokon található egy „ikertestvére” is. A Tiszaligeti Strand nyári bejárata mögött, még a régi öltözők előtt, egy kis medencében ugyanis szintén áll egy ilyen szobor. Hogy mi indokolta a megkettőzését, illetve a strandon lévő fiatalabb alkotás pontosan mikor került a helyére, előttem nem ismert.

Az eredeti szoborhoz kapcsolódó másik érdekesség, hogy 2008 kora nyarán azt hitték, hogy vandálok ledöntötték – ez még ma is felbukkan néhol -, ám később kiderült, az akkor már legalább fél évszázada álló szobor az időjárás és a kora áldozata lett.

Mindenesetre szerintem a Tisza szálló előtt álló Lány halakkal Szolnok legtöbbet fotografált szobra, hiszen a környékén minden héten több esküvői fotósorozat is készül. Így talán az sem túlzás, hogy nemcsak Szolnokon, te távoli településeken lévő családi albumokban is feltűnik sok-sok ifjú pár társaságában.