2025.08.27. (szerda)

Szolnok főtere ’68-75

Szolnok főtere ’68-75

Dátum:

Két apróság árulja el ezen a lapon, hogy a felhasznált fotó 1968 és 1975 között készült. Egy másik, a szolnoki Kossuth teret ábrázoló képeslappal összehasonlítva pedig az is kiderül, hogy az egykor a 4-es főút mellé ültetett fákat kivágták. Persze a városháza és a "lordok háza" se így néz már ki.

Két apróság árulja el ezen a képeslapon, hogy a felhasznált fotó 1968 és 1975 között készült. Egy másik, a szolnoki Kossuth teret ábrázoló képeslappal összehasonlítva pedig az is kiderül, hogy az egykor a 4-es főút mellé ültetett fákat kivágták. Persze a városháza és a „lordok háza” se így néz már ki.

Tulok Ferenc Debrecentől Kőszegig, Nyíregyházától a Balatonig rengeteg településről készített olyan fotókat, amelyekből aztán a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata képeslapokat készített. Abban is biztosak lehetünk, hogy Szolnokon is többször járt, hiszen a Várkonyi térről éppúgy ismertek képeslappá lett fotói, mint a Tisza-partról vagy éppen a város főteréről. Mivel azonban a felhasznált fotók születési dátuma, a képeslapok kiadásának az éve illetve a postázásuk dátuma soha nem esik egybe, így nehéz pontosan megállapítani, hogy egy-egy kép mikor is készült. A mellékelt képeslap esetében is csak egy viszonylag tág intervallumot jelölhetünk ki, mint a fotózás lehetséges időpontja.

Az egyik árulkodó jel a fotó bal szélén található. A Kossuth és a Táncsics út sarkán álló ház falára ugyanis csak 1968-ban került fel Dózsa Farkas András „Tudomány és művészet” című alkotása. Pár évvel azt követően, hogy maga az szobor, és a szolnoki köznyelvben csak „lordok házának” nevezett – a benne először bérlakást kapó hivatásos tisztekre utalva – társasház elkészült. Egyébként érdemes azt is észrevenni ezen a képen, hogy ez az épület eredetileg miként is nézett ki a most rajta éktelenkedő, beépített sátortető, a hungarocell borítás és a tér felőli sarkán lévő árkád elcsúfítása nélkül. A magam részéről sokkal szebbnek gondolom eredeti küllemében ezt a házat.

A fotózás legkésőbbi lehetséges időpontját is épített dologból következtethetjük ki. Mégpedig a kép jobb szélén látható szökőkútban még ott lévő, háromlábon álló, hatalmas betonamforából. A Kovács Ferenc által készített Munkásmozgalmi emlékmű két oldalán lévő szökőkutakból ugyanis 1975 tavaszán távolították el ezeket a „tányérokat”. Szerencsére nem semmisítették meg őket, csupán a Tiszaligetbe, a körcsarnok előtti parkban dugták el őket. Maguk a szökőkutak egyébként egészen a tér 2007-es átépítéséig, azaz közel négy és fél évtizeden át hozzátartoztak az egykori Piac térből lett Kossuth tér képéhez.

Tehát a fenti két támpont alapján azt mondhatjuk, hogy Tulok Ferenc 1968 és 1975 között készíthette ezt a fotót. Ha tovább kellene szűkítenem az időpontot, akkor a hatvanas évek végére, vagy a hetvenes évek legelejére tenném a kép születésének pillanatát. Elsősorban a teret akkor még átszelő 4-es számú főút zéró forgalma miatt. A téren megszámolható 15-16 ember alapján ugyanis feltételezhetjük, hogy a fotó hétköznap, az árnyékok alapján kora délután készült. Márpedig nulla autó áthaladására egyre kevesebb esély volt a hetvenes években előre haladva.

Vannak persze más apróságok is, amiket érdemes – akár újra – észrevenni a lassan fél évszázaddal ezelőtti szolnoki főtéren. Például a Munkásmozgalmi szobor mögötti zászlórudak tetejét díszítő, koszorú övezte csillagokat. Vagy azokat a böszme kővirágtartókat, amelyek itt-ott még ma is felbukkannak a városban, hasonlóan a régi, a háttámlájuk dőlésszöge miatt igencsak vendégmarasztaló padokhoz. De a városháza – akkor éppen Városi Tanácsháza – épületére is érdemes egy pillantást vetni, hiszen a fotózás idején már nem volt a legjobb állapotban. A tanácsterem fölötti tetőzet több helyen is átázás nyomait mutatja, és a cserepek is elég össze-visszahatásúak. Nincs róla információm, hogy a háború utáni felújítást követően mikor nyúltak legközelebb az épülethez, az azonban biztos, hogy az emeleti ablakok közötti zászlótartók csak valamikor a hatvanas években lettek felszerelve.

És, ha már képzeletben a fél évszázaddal ezelőtti, szolnoki Kossuth téren járunk, akkor vegyük észre azt a viszonylag fiatal fasort is, amely a 4-es főút és a tér forgalom elől elzárt területe között húzódott. Ráadásul nem előzmények nélkül, hiszen az előző századforduló környékén is volt itt fasor, ami talán a második világháborúnak vagy a tér hatvanas évek elejei átépítésének esett áldozatául. Az viszont rejtély számomra, hogy az ezen a képen még látható, nagyjából nyolc-tíz éves fákat vajon mikor és miért pusztították el. Soha sem fog kiderülni. A tér átalakításáról ugyanis mindig csak sikerként, fejlesztésként és építésként írtak az elmúlt évtizedekben.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Amire büszkék voltunk

Van bő öt évtized Szolnok történetében, amikor úgy tűnik, a képeslapokat készítő fotográfusok egyik büszkesége a Szapáry utcai Nemzeti Szálló. Az elmúlt négy évtizedben aztán alig készült fotó a házról.

Szolnoki dugó anno

Hétköznap a Beloiannisz út és a Ságvári körút kereszteződésénél valamikor a nyolcvanas évek elején. Használható a gyalogos aluljáró, csak a kiválasztottak parkolhatnak a pártház előtt, és a Sütő utca sarkán sem áll még a bankszékház. Mert akkor Szolnokon is szocializmus honolt.

Szolnok épült

Nálam idősebbek biztosan meg tudják mondani, hogy az egykori Dami lelátós, fedett medencéjének jellegzetes épületét mikor húzták fel. Egy képeslap tanúsága szerint ugyanakkor, amikor a színház melletti tízemeletest.

Pista a vérzivatarban

Bár ez a részben hamisított szolnoki képeslap elsősorban a város vallási sokszínűségéről és toleranciájáról tanúskodik, amikor Pista kapkodva postára adta, nem éppen ezek az értékek jellemezték a világot. Egy harcba induló katona üzenete és ?hétköznapi? problémája 1916-ból.