2025.08.27. (szerda)

Mikori kép az evangélikus templomunkról?

Mikori kép az evangélikus templomunkról?

Dátum:

Tökéletes kompozíció. A két villanybúrában végződő oszlop között, nagyjából középen, két fa között kandikál ki az evangélikus templom tornya. Aztán jobban megnézve ezt a szolnoki képeslapot egyre több apró érdekesség tűnik fel rajta. Építkezések megörökítése az új Dami hátsó részéről?

Tökéletes kompozíció. A két villanybúrában végződő oszlop között, nagyjából középen, két fa között kandikál ki az evangélikus templom tornya. Aztán jobban megnézve ezt a szolnoki képeslapot egyre több apró érdekesség tűnik fel rajta. Építkezések megörökítése az új Dami hátsó részéről?

Sok mindent nem tudok megmagyarázni ezzel a képeslappal kapcsolatban. Pedig az anzikszhoz használt felvétel egészen biztos, hogy a második világháború után készült. Merthogy már nem látható rajta az eredeti Szapáry szobor (erről lásd Miniszterelnök templommal című blogSzolnok bejegyzést), illetve a jobb szélén felfedezhető annak a társasháznak a felső része, ami ma is ott áll az evangélikus templom mellett, a Kellner Gyula utcában. Mivel ez a fotó egy olyan képeslapról származik, amelyet egy ismeretlen Feri 1950. június 17-én küldött Szolnokról a csepeli mosószappangyárba egy bizonyos Kántor Évának, csak annyit állíthatunk biztosan, hogy a kép 1945 és 1950 kora nyara között készült.

Elsőre azt gondoltam, még ennél is szűkebbre vehető a kép készítésének időpontja, hiszen az evangélikus templom tornyát „közrefogó” villanybúrás oszlopok a néhai Damjanich uszoda nagymedencéje mögötti, tetején teraszos gépházon állhattak. Mivel a Damjanich uszodát 1949 pünkösdjén nyitották meg, azt hittem, hogy akkor ezt a fotót – a buja növényzet miatt – valamikor 1949 kora nyarán készíthették. Azt ugyanis kizárnám most is, hogy az ismeretlen Feri egy frissiben készült képeslapot adhatott volna postára 1950. június 17-én. Ezen dátumozás alapján a legnagyobb problémának a témaválasztást hittem, hiszen 1949 nyarán, túl a munkáspártok egyesülésén, a megindult államosítás közepette, az egyházak üldözésének kezdetén nem éppen egy templom tűnt a legjobb képeslaptémának. Főleg nem, ha a képeslap hátuljának felirata alapján a templom a szolnoki Felszabadulás téren áll. (Ez egyébként téves megjelölés, a Felszabadulás tér a Verseghy gimnázium előtt volt, a megyeháza mögötti terület 1945-1990 között Marx park volt.)

Csakhogy! Alig egy évvel ezelőtt mutattam be itt, a blogSzolnok Album rovatában a Dami a családi albumból című írásban azt a képet, amit Hofgárt Máriától kaptam az épülő fürdőről (A fotót ismét mellékelem). Pontos dátum nem szerepelt a képen, de egészen egyértelmű, hogy a Damjanich uszoda kialakításának kezdeti időszakát mutatja, tehát 1948 kora tavaszi lehet a kép. Ám azon az evangélikus templom mögött már ott áll a Szigligeti utcai szocreál társasház – ami ma is függönyt képez a templom mögött -, sőt az a Kellner Gyula utcai ház is áll, ami a címlapra került képeslapon még épül, talán a legmagasabb pontot jelző bokrétafa is ott van a tetején. Mindezek alapján azonban az e cikk témáját adó képeslapról nem mondhatom, hogy a Dami átadása után készült, sőt azt kellene írnom, hogy 1948 előtt kellett a fotósnak a gépház tetejére felállnia. Már, ha akkor már állt a gépház. Bár a magam részéről inkább azt mondanám, ha 1948 kora tavaszán már épült a Dami, állt a Szigligeti utcai ház, akkor ennek a fotónak legkésőbb 1947 nyarán kellett készülnie.

Lehet, hogy az okfejtésben valahol tévedek, és ha 1947-es a felvétel, akkor leginkább a fotózás helyét nem tudom megmagyarázni. Mert az logikusnak tűnne, hogy 2-3 évvel a háború után éppen átépítették az evangélikus templomtól jobbra álló házat, és a maga nemében egész szép, eklektikus, tetőtér beépítéses villából ekkor lett a jelenleg is ott álló, robosztus kockaförmedvény. Nem véletlen tehát a fák között látható romos épület, a kőműves állvány. Miként az is teljesen elfogadható az 1947-es dátummal, hogy a Kellner Gyula utcai társasház is akkoriban épült, lassan kialakítva a cukorgyári bérház mögötti területen, a korábbi csendőrlaktanya helyén egy hat tömbből álló kis „lakótelepet”. De akkor nem világos, hogy honnan dolgozott a fotós.

Lehetséges, hogy a Lengyel légió utca vonalában már azelőtt elkészült a későbbi strandot kiszolgáló szivattyúház, hogy magának a fürdőnek az építését elkezdték volna?

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Iskola délután négy húszkor

A nagy világgazdasági válság idején készülhetett ez a fénykép Szolnokon. Nem a Templom, hanem a Baross utcában, tehát nem a mostanában megújult, a Belvárosi Nagytemplom mellett lévő polgári leányiskolát mutatja, hanem a fotózás idején már legalább egy évtizede működött polgári fiúiskolát. Amiben jelenleg a megyei rendőrkapitányság működik.

A Sirály másodszor

Az utolsó szolnoki, tiszai fahidat ábrázoló képeslapot akkor küldték innen Bécsbe, amikor az eredetileg Obermayer Lajos által ácsolt átkelőnek már nyoma sem volt. A Sirály nevű kis gőzös azonban egész biztos, hogy minimum hat, de inkább tíz évvel korábban került Ragács Gyula lencséje elé.

Járőrözési bemutató

Az egykori Magyar Rendőr című belügyes szaklap fotóarchívumából került ez a szolnoki vonatkozású kép a Fortepan oldalra. A felvétel természetesen nemcsak a beállított pillanat, hanem az akkor még csak 11 éves, és egészen újszerű állapotban lévő Vasútállomás miatt is érdekes.

Négy évtizede a Tabán

Nem lepődnék meg, ha egyszer kiderülne, hogy a Kilencszáz éves Szolnok című album képei közül Palicz József Tabán című rézkarca készült utoljára. A magyarázat igen kézenfekvő lenne: a képen a Szolnok Ispán körút panelsorai már mind állnak.