2025.08.27. (szerda)

Szolnoki gázlámpa?

Szolnoki gázlámpa?

Dátum:

A megyeháza kocsifelhajtója mellett, az épületsarkánál szerintem érdekes utcai lámpát fedezhetünk fel. Tudom, hogy a felvétel készítésekor - valamikor 1907 és 1915 között - Szolnokon már működött az áramszolgáltatás, de nem gondolnám, hogy földkábelek is voltak. De akkor hogyan?

A megyeháza kocsifelhajtója mellett, az épületsarkánál szerintem érdekes utcai lámpát fedezhetünk fel. Tudom, hogy a felvétel készítésekor – valamikor 1907 és 1915 között – Szolnokon már működött az áramszolgáltatás, de nem gondolnám, hogy földkábelek is voltak. De akkor hogyan?

A szolnoki Roth Dezső kiadásában valamikor 1907 és 1915 között megjelent, utólag színezett fotót használó képeslapot „sorstársaihoz” hasonlóan egy Szolnokra vetődött, minden bizonnyal cseh katona küldte szeretteinek 1915. október 27-én. Hogy miről írt, azt nem tudom kibogarászni, az azonban ezen az anzikszon is látszik: nemcsak a magyarországi postásoknak kellett a saját településükön mindenkit ismerniük bő száz évvel ezelőtt. Ennek a lapnak a címzése is csak egy névből és egy városból áll – alatta a még nem önálló Csehország német tartománynevével -, ami minden bizonnyal elegendő lehetett az üzenet célba éréshez. Kár, hogy az aláírás alatti számozást nem lehet értelmezni, holott talán az első világháborúban Szolnokon keresztül a frontra tartó, vagy onnan érkező, esetleg nálunk gyógyuló katona hadtestéről árulhatna el valamit.

Mai szemmel nézve ennél persze sokkal fontosabb a szép nyári felvétel az anziksz képes oldalán. A mai Kossuth, az akkori Gorove utcát mutatja, körülbelül a jelenlegi Varga Katalin Gimnázium épületének sarkától fotózva, ami a kép készítése idején a szolnoki postahivatalnak is otthont adott. Bal oldalon az 1876-ben elkészült megyeháza, mögötte, kicsit megbújva az 1896-ban átadott vármegyei kaszinó. Távolabb, néhány földszintes épület után a Kintzel-ház, aminek földszintjén a névadó óra-ékszer kereskedése, illetve két másik üzlet működött. (Napjainkban a „Hatvanas” nyúlik be ezekbe a helyiségekbe.) Tovább pedig az 1884-ben elkészült városháza kupoláit látjuk. A fák takarásában, egészen távol, a Kossuth tér nyugati végén 1972-ig álló Steiner-féle ház teteje tűnik fel, tőle balra pedig, az a fehér, toronyszerű épület a Szapáry utcát lezáró, szecessziós Kereskedelmi Bank. Mivel ez utóbbit 1907-ben adták át, ebből gondolom, hogy a képeslappá lett felvétel csak ezt követően készülhetett.

Az oly sokszor megörökített utcarészlet és épületeken túl azonban van egy számomra különleges és kicsit megmagyarázhatatlan részlet is ezen a felvételen. A megyeháza főbejáratához vezető kocsifelhajtó mellett álló, díszes kandeláber.

Tudom, hogy a múlt század első éveiben már volt elektromosáram-szolgáltatás Szolnokon – a már komoly fém villanyoszlopok ezen a képen is láthatóak -, ugyanakkor nem gondolnám, hogy 10-15 évvel a villamosság megjelenése után már földkábeleket fektettek volna el. Márpedig, ha nincs földkábel, akkor mivel működhetett ez a kifejezetten szép utcai lámpa? Adódna a válasz, hogy gázlámpa lehetet, hiszen ilyene Pesten 1856-ban gyulladtak ki, majd 1873-ra már mintegy kétezer világította meg a főváros közterületeit. Valószínű, hogy a találmány az 1876 után rohamos fejlődésnek indult Szolnokra is eljutott, bár nyomát még sehol sem találtam. Így azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy esetleg az 1897-ben Tatán először használt acetilén lámpákhoz szerkezet látható ezen a képen. Miként azt is el tudnám fogadni, hogy netán csak valamiféle nagyobb mécses vagy más egyedi eszköz szolgáltatta a fényt a megyeháza előtt.

Mindenesetre már magának a kandelábernek a léte is legalább annyira érdekes, mint a megyeháza előtt „parkoló”, a részben egy a Tisza-híd felé tartó lovaskocsi takarásában lévő, fedeles „hintó”. Rávágnám, hogy az egy konflis, azaz korabeli „taxi”, csakhogy a Szolnokon, más képeslapokon megörökített bérkocsiknak nem ilyen egyenes, hanem inkább kicsit „bogárhátú”, lehajtható tetejük volt. Tehát az ott inkább egy maszek jármű, aminek jómódú tulajdonosa éppen a megyeházán intézhetett valamit, amikor az ismeretlen fotós megörökítette az épülettel együtt. Előtte egyébként további három lovaskocsival, ami a 20. század elején még a legfontosabb közlekedési és szállítási eszköz volt Szolnokon (is). Gondolta valaki e fotó készítésekor, hogy nagyjából hatvan évvel később, ugyanezen a helyen már egyetlen lovaskocsit sem lehet megörökíteni, mert Volgák, Moszkvicsok és motorkerékpárok uralják majd az utcát?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hivatal Trophyval

A Megyei Tervezővállalat hatvanas években megálmodott és megvalósult épületeit fotókkal felsoroló, a blogSzolnokon már többször hivatkozott, fontos kiadványból származik a mellékelt fotó is. Az egykori Térképészeti Hivatal irodaház Szolnok egyik legforgalmasabb utcáján áll - ma is, de üresen.

Harmincas évek

Ritkán kerül a kezembe olyan régi szolnoki felvétel, amelyen nemcsak épületek, de emberek is láthatók. Az ilyen képek általában nem a képeslapgyűjteményekben, hanem a családi képarchívumban bukkanhatnak fel.

Meztelen nő helyett nyugati kocsi

Se FIAT, se Szolnoki Cukorgyár reklám. Hanem az egyébként tetszőleges épületek komplett kivitelezésével foglalkozó szolnoki ÉPSZER Vállalat, negyven évvel ezelőtti, jellegzetes reklámhordozója, azaz 1980-as kártya naptára. Aminek kapcsán érdemes elgondolkodni azon, hogy miért lehetett jó ötlet egy 9 éves nyugati autót rátenni a képre.

Piac, fiákerek, hirdetőoszlop

Ennek a több mint százéves, meglehetősen rossz minőségű képeslapnak számomra az a legnagyobb értéke, hogy a mai Damjanich múzeum melletti, a Múzeum étteremnek helyet adó lakóház helyén egykor álló épületet is megmutatja. Így kicsit teljesebb a kép a Kossuth tér 1900-as évekbeli állapotáról.