2025.08.27. (szerda)

Látszik a Szabadság tér 1.

Látszik a Szabadság tér 1.

Dátum:

A szolnoki Szabadság térről meglehetősen sok képeslap maradt ránk, ám ezek között viszonylag kevés az olyan, amin a 1-es számú - ma már nem létező - ház is látszik. Két ügyvéd lapváltásának, na meg Bakos István különleges nézőpontú képeslapjának köszönhető a ritka kivétel.

A szolnoki Szabadság térről meglehetősen sok képeslap maradt ránk, ám ezek között viszonylag kevés az olyan, amin a 1-es számú – ma már nem létező – ház is látszik. Két ügyvéd lapváltásának, na meg Bakos István különleges nézőpontú képeslapjának köszönhető a ritka kivétel.

A Náczi (Náci) megszólításon mindig elképedek, holott a huszadik század elején ez csak az Ignácz (Ignác) keresztnév kedves rövidítése volt. Sem e név viselői, és pláne nem a huszadik század elején élők nem tehetnek, tehettek arról, hogy ma már jó pár évtizede egészen rosszul hangzik, hogy ?Kedves Náczi barátom?. Márpedig Dr. Boleman – ha jól silabizálom ki az amúgy gyönyörű kézírást – Andor vagy András így szólította meg Dr. Kertész Ignácz barátját, akinek 1915. október 5-én küldte a mellékelt, Bakos István kiadásában 1912-ben megjelent, a szolnoki Szabadság teret ábrázoló képeslapot. Abból az alkalomból, hogy barátja korábban a kinevezéséhez (előléptetéséhez?) küldött jókívánságokat. Feltételezem az levélben vagy képeslapon érkezett Kisújszállásról Szolnokra, merthogy akkoriban a barátok, az ismerősök egymás sikereinek leginkább még írásban gratuláltak, ami így az utókorra is maradhatott. Ne legyen kétségünk afelől, hogy az okostelefonokon elküldött hasonló gratulációk a feledés homályába merülnek majd, még akkor is, ha esetleg egy képet is csatolunk hozzá!

Bakos István 1912-ben megjelent képeslapján azonban nemcsak a két – feltételezem – ügyvéd levelezése az érdekes, hanem az anzikszhoz felhasznált, ismeretlen fotós által készített fénykép is. Merthogy az 1894-ig Honvéd, majd azóta Szabadság térnek nevezett, tulajdonképpen két folyami átkelő hídfőjének is tekinthető közterületet bár elég sokszor megörökítették fotókon, a mai Damjanich utca 1. szám felől (nagyjából a jelenlei Halászcsárda ajtajából) ritkán készült felvétel. Sőt, azt kell, mondjam, hogy a Tisza-hídról kifejezetten sok, a Zagyva-hídról olykor, a Kossuth utcáról alig, a tér 2-6. számú házainak ablakából néha, de a nyugati oldalról szinte soha sem készítettek fotókat a térről vagy annak egy részéről. Nem is tudom, hogy miért.

Ez a színezett fotó szerencsére onnan készült, ráadásul úgy, hogy az egykori Festő és Halász – ma Balogh Kálmán és Pólya Tibor – utcák torkolatába is beláthatunk, és így a Szabadság tér 1-es számú telke is láthatóvá válik. Merthogy a Szolnok II. kerületéhez – Tabán, Katonaváros – tartozó tér számozott házsora eredetileg a Zagyva-híd feljárójánál kezdődött, ahol a Szolnoki csata emlékműve mögött kikandikáló földszintes ház állt. Ezek szerint már 1912-ben is, hiszen a képeslappá lett felvételt legkésőbb akkor készíthették. Legkorábban pedig 1910-ben, merthogy Kaposvári Gyula közlése szerint a Szabadság tér 2. szám alatt álló, tornyos, sarki bérpalota abban az évben készült el.

A mából nézve persze sokkal érdekesebb lehet ezen a képeslapon a Szabadság tér járószintje, ami a ma is álló két ház előtt érhető leginkább tetten. A képeslap bal oldalán látható Gyömörey-féle ház (ma már a Varga Katalin gimnázium része, korábban munkaügyi központ is volt) pinceablakai szinte egy szintben vannak a kocsiúttal. Miközben ma az autókkal már majdnem a földszinti ablakok magasságában kanyarodunk a Kossuth utca felé. Mint korábban már írtam erről, valószínű, hogy a második világháború utáni hídrekonstrukciók emelték meg a Szabadság tér közepének a szintjét minimum fél, de az is lehet, hogy egy méterrel.

Ugyanakkor e lapot nézegetve azt is érdemes megjegyezni, hogy a huszadik század első évtizedére Szolnok már egy kifejezetten fejlett városnak számított. Például a villamosenergia használata miatt, amire ezen a képen is három villanypózna utal. Természetesen nem véletlenül, hiszen a városi villanytelep a fotó készítésekor már a Zagyva túloldalán működött. De ugyancsak a város fejlettségére, sőt tehetősségére utal a gondozott, lekerített park is, ami Szolnok első politikai, közterületi emlékművét vette körül. Arról nem is beszélve, hogy a Szabadság tér 2. szám alatti, sarki bérház már kifejezetten a város tehetősebb alkalmazottainak, tisztviselőinek a kiszolgálására épült, hasonlóan Bécshez, Budapesthez és sok vidéki városhoz.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Által mentek?

A szépreményű Vancsek Mariska és a szolnoki Bagi János kapcsolata vajon hová juthatott azt követően, hogy János emlékkönyvbe illő sorokat küldött Mariskának egy olyan képeslapon, ami az elsodort szolnoki fahidat helyettesítő kompot mutatja. Által mentek ők a Tiszán...?

Lipcse, Szolnok, Vác

Macskaköves kocsiút, mellette vízelvezető-árok, aztán fiatal fasor - talán akáccal -, a házfalaknál pedig járda. Ilyennek örökítette meg a lipcsei Dr. Trenkler cég a szolnoki Szapáry utcát 1906-ban. E kép alapján egyértelmű, hogy a néhai rendőrség sarki épülete idősebb az Ehrlich-féle háznál.

Valaki sikkasztott

Ragács Gyula több mint 110 éve készült felvétele legalább annyira érdekes, mint a képeslappá lett fotóra írt 1904-es üzenet. Amiből kiderül, hogy valakik 90 ezer koronát sikkasztottak.

Az egykor új állomás

Amikor ez a fotó készült a hetvenes évek végén, szerintem még kevesen tudták, hogy ezt az épületet Szolnokon kell keresni. Néhány év múlva azonban nem volt olyan MÁV szerelvény, amelyiken ne lett volna fotó Szolnok új büszkeségéről. De van más érdekesség is ezen a képen!