Tiszakécskéről érkezhetett Szolnokra Zsuzsika és Panni, akik a Szapáry utca akkori elejét mutató képeslapon tudatták az otthoniakkal, hogy mindketten jól vannak. Ennek köszönhető, hogy ez az 1932 és 1942 között készült fotó „nagyobb” méretben, és nemcsak mozaikon maradt fenn.

A Magyar Királyi Posta 3 fillérért vitte el 1942. július 29-én Zsuzsika és Panni anzikszát Szolnokról Újkécskére, azaz a mai Tiszakécskére. A címzés alapján talán joggal feltételezhetjük, hogy a két hölgy rokoni kapcsolatban állhatott az ottani Bagó sütöde tulajdonosaival, ha már képeslapon tudatták velük, hogy jól vannak és csókolták is a címzetteket. A magam részéről nem feltételezném, hogy már a negyvenes évek elején divat lett volna kollégáknak ilyen tartalmú lapokat küldeni, azt talán a szocializmus hozta el. Úgyhogy inkább maradok annál a verziónál, hogy két fiatal hölgy vonattal érkezhetett Szolnokra, és mivel lelkükre kötötték, hogy írjanak, ha megérkeztek, egy „Reform” márkájú lapon meg is tették ezt. Ami azzal is járt, hogy a gyűjteményembe most először került ilyen márkajelzésű képeslap, amiről természetesen még semmit sem tudok.

Megmondom őszintén, ezt a képeslapot nem a hátuljára ceruzával írt üzenet miatt vettem meg. Inkább azért, mert azon ritka képeslapok közé tartozik, amelyik a harmincas években nem mozaikon – azaz több képes kiadványon – mutatja a Szapáry utca elejét (az ötvenes évek óta ez a közterület vége). A Gorove (Kossuth) és a Szapáry sarkán 1929-ben épült Nerfeld-palotáról (e fotó bal szélén) ugyanis elég sok fotó jelent meg képeslapon, de az átadás utáni önálló anziksztól eltekintve alig találni egyképes megoldást. Márpedig e régi fotók „nagyítása”, bogarászása szempontjából előnyös, ha ilyen képeslapok kerülnek elő. Ebben az esetben is jól látszik, hogy a sarkon álló egyik – már vasból készült – villanyoszlopra a Hotel Tisza útbaigazító tábláját szerelték. Mögötte egy patika felirat látható, a közeli kirakaton pedig „lepedőre” írt hirdetések. A Faragó-féle papírkereskedésben lehetett valamilyen akció a fotózás pillanatában.

Sajnos a fotózás időpontját csak egy évtizedes intervallumban lehet belőni. Mivel tudjuk, hogy a két hölgy 1942 nyarán járt Szolnokon, és a felvétel az előtérben lévő fák lombkoronája alapján egyértelműen nyáron, az árnyékok miatt pedig kora délután készült, azt kell mondanunk, hogy ez a felvétel annak az évnek a nyarán készülhetett legkésőbb. Mivel a Nerfeld-palota mellett már látható a Szolnoki Hitelbank új székháza, amit az 1907-ben átadott helyére 1932-ben húztak fel, egyértelmű, hogy ennél korábban nem születhetett ilyen fotó. Ezen maximum annyit lehetne finomítani, hogy mivel a banképület – ma nagy OTP-ként emlegetjük Szolnokon – már teljesen készen van, ilyen nyári felvételt először 1933 közepén lőhetett egy fotós a környékről.

Persze, sok minden alapján lehetne szűkíteni a megjelenés dátumán. Például a Szapáry utca harmincasévekbeli közvilágítása a révén, amit a fotózáskor jól láthatóan már nem oszlopokról, hanem az úttest fölött áthúzott kábelekre szerelt lámpatestekkel oldottak meg. (Azt nem kérdezzék, hogy a negyedik keresztdróton lógó nagyobb téglalap mi lehetett, számomra is kérdés!) Elvileg a fák alapján is lehetne pontosítani a fotózás dátumát, hiszen a megörökített növények egészen biztosan nem azok, amiket az első világháború háború előtt Szigeti Henrik is fotografált. Bár nem ismerek Szolnok városi kertészeti munkáival foglalkozó dolgozatot, a Nerfeld-palota és a bank építése miatt azt mondanám, ezek a fák inkább az évtized elején kerültek a járda szélére, azaz méreteik alapján inkább az évtized közepén dolgozhatott az ismeretlen fotós, mintsem később.