Róth Dezső szolnoki papírkereskedő adta ki ezt a színezett képeslapot, aminek az itt bemutatott példányát Bőcsre 1913. április 19-én küldték Bőcsre, Borsod megyébe. A felvétel legalább két évvel korábban készült, hiszen a jobb oldalán látható Kádár cukrászda épülete még földszintes.

Szolnok legfontosabb kereszteződését kétféle módon világították meg az 1910-es évek elején. Egyrészt a Szapáry és a Gorove utcák íves találkozásánál – ott, ahol ma az Árkád áll – egy vasrácsos villanyoszlopra, nagyjából két és fél méter magasságban helyeztek el egy lámpatestet. Hogy ez milyen erősségű fényt adott, azt a mából legfeljebb csak tippelni lehet, ám az egészen bizonyos, hogy nem madárfészkeket és fák lombkoronáit világították vele, hanem az úttestet. (De hát azóta fejlődött az emberiség.) A másik, szerintem nagyobb fényerejű lámpatest pedig körülbelül a kereszteződés közepe fölött lógott, a közeli házakhoz vagy villanyoszlopokhoz rögzítve. Miként e képeslap jobb szélén, a szinte a Kindlovics-ház homlokzatába simuló lámpatest is mutatja. Az mindenesetre biztos, hogy 1910 környékén, sok más alföldi településhez képest Szolnok fényárban úszott, köszönhetően az 1905 óta városi kezelésben lévő, a Zagyván túl működő villanytelepnek.

Afelől se lehet kétségünk, hogy a város korzójának számító Szapáry utca járdája vagy kövezett kocsiútja alatt e kép készítésekor már vízvezeték is futott, hiszen talán pont a megörökített pillanat idején adták át az Eötvös téren a víztornyot. Azt sajnos nem tudom, hogy a nagyjából ugyanekkor kezdődött városi csatornahálózat-építés 1910 körül már érintette-e a Szapáry utcát, az azonban biztos, hogy a felvétel közepén álló Nemzeti szálló vendégei vízöblítéses wc-ket használhattak. Az utcai esővizet pedig azok a kövezett mélyedések vezették el, amelyből egy a kép bal oldalán, az épületek árnyékában is látható. Azaz Szolnok belvárosában, a megvilágított utcákon esős napokon is lehetett viszonylag száraz lábbal közlekedni, ami ugyancsak nem volt még általános ezen a tájon a 20. század elején.

E kép alapján úgy tűnhet, Szolnok az 1910-es évek elején egy területen volt lemaradva a hasonló méretű településekhez képest: a kirakatok számát illetően. A korabeli képeslapok alapján úgy számolom, hogy nagyjából ötven kirakatos bolt lehetett az előző századforduló táján Szolnokon, amelyek többsége a Kossuth téren, a Gorove út felső részán, a Baross utca, illetve a Szapáry út elején volt megtalálható. Ez utóbbiakból látható néhány e felvétel bal szélén, amelyek a már emlegetett mai Árkád helyén álló földszintes házak üzlethelyiségeihez tartoztak. Néhány kirakat a túloldalon álló Kindlovics-bazár földszintjét is díszítette, igaz többnyire a Baross utca felőli oldalon. A Szapáry utca páratlan oldalának dísze inkább az 1-es számú telken álló Kádár cukrászda terasza volt, ami az akkor még földszintes épület utcafrontjának teljes szélességét elfoglalta.

Persze, biztosak lehetünk abban is, hogy a felvétel közepén lévő Nemzeti szálló földszinti kávéháza előtt is volt ekkoriban terasz.

Csakhogy ezt a képet az ismeretlen fotós, nagyjából a mai Árkádnál lévő zebra helyénál állva, délelőtt készítette, így a szálloda, étterem és kávéház személyzete még nem érhetett rá kipakolni a korzóra. Ami attól még korzónak volt tekinthető, hogy lovaskocsik, konflisok vagy éppen kézi kocsik koptatták a kövezetét, és a gyér forgalom mellett akár az úttest közepén is lehetett ácsorogni egy dolgos hétköznap délelőttjén. Természetesen férfiaknak csak kalapban. Egyetlen alak silabizálható ki e festett képeslapon fejfedő nélkül, de hát akkoriban egy ember akkor volt tisztességesen felöltözve, ha a fejét sem hagyta szabadon. Szolnokon sem.