Mielőtt a szolnoki autósok tömegei döntenének úgy, hogy a következő felvetés miatt felkoncoltatnak, inkább magamat hányom kardélre, de akkor sem tudom magamban tartani egy nyári élményemet. Persze minden összehasonlítás sántít egy kicsit, de valahogy mégis hiszek őseink bölcsességében, akik tanulni is jártak más országokba, sőt voltak olyan nemzetek, akik mások ötleteit ellesve váltak naggyá. Igaz, mi mindenkinél okosabbak vagyunk, meg kényelmesebbek is, és el a kezekkel a parkolóktól meg minden olyan helytől, ahol az autóinkat le tudjuk rakni! Igen, ehhez a történethez az is hozzátartozik, hogy Franciaország legkisebb városában is nagy valószínűséggel találni működő parkolóházakat, mélygarázsokat, a belváros szélén kialakított autótárolókat. Lehet, hogy ott nem az az elsődleges szempont, hogy a parkolási díjjal kvázi plusz adót vessünk ki az autósokra? Elkalandoztam, bocsánat!

Szóval az idén – még csak – a 800. születésnapját ünneplő Mulhouse-ban, meg a közelében lévő mesebeli Colmar-ban is azt tapasztaltam, hogy a belváros parkolóit a burkolatra telepített virágszigetekkel, kiskertekkel, ágyásokkal ritkítják. Gondolom azért, mert ezzel is szeretnék kiszorítani a belvárosból az autósokat, netán arra gondolnak, hogy az egyre forróbb nyarakon nem a kőburkolat, hanem az üde növényzet segíthet némileg, avagy csak egyszerűen a szépet szeretik. Ezek a kis kertek egy-két autó helyét foglalják el, szépen gondozottak, és amúgy senkit sem zavarnak. Persze, könnyű az ilyesmit ott megvalósítani, ahol például az elektromos busz ingyenesen vehető igénybe, biztonságosan kerékpározni nemcsak a belvárosba bevezető bringautakon lehet, és ahol – ismétlem magam – lépten-nyomon normális, az utcai várakozásnál olcsóbb parkolóházakat találni. De gondolom, nekik sem egyik napról a másikra pottyant mindez az ölükbe.

Tisztában vagyok azzal is, hogy ha Szolnokon, mondjuk a Szapáry úton néhány parkoló helyén ilyen virágágyásokat kezdenének kialakítani, mi lenne a szolnoki reakció. Egyrészt nagyjából ugyanaz, mint a Kossuth tér lezárása vagy az iskolák ajtajáig hajtani akaró szülők jogai kapcsán. Illetve mindenki a szolnokiak egetverő pesszimizmusával sorolná, hogy ezeket a virágágyásokat szétlopnák, szemetesnek használnák, nem gondoznák, az autósok eltolnák. A képviselőtestület tagjai meg remegnének, hogy esetleg egy-két szavazattal kevesebbet kapnának legközelebb, és akkor már negatívba csúszna az eredményük. Én azonban olykor egy kezét a bilibe lógató álmodozó vagyok. Mert egy jobb Szolnokon szeretnék élni. És tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert szinte hetente bíztatnak a Molnár Robi-féle faöntözők, meg az egyre szerveződő önkéntes szemétszedők. Előbb-utóbb csak legyőzzük a betont meg a lustaságot.

Van sok álmom. De az egyik az, hogy néhány év múlva Szolnokon készülnek fotók a parkolók helyére került virágszigetekről. Mert egyik ötletesebb lesz, mint a másik, és esetleg a szolnoki cégek meg civilszervezetek – netán pártok és képviselők – azon fognak versenyezni, hogy kinek a gondozásában virágzó sziget a szebb, a különlegesebb. Lehet, hogy az én virágszigetem az egykori Tabán kacskaringós utcáit fogja kirajzolni, merthát nálam az emberi hülyeség – de nevezhetem hobbinak és mániának is – végtelen. Tudom, nem kellene annyit mászkálni, meg inkább idehaza vagy keleti barátainknál kellene elkölteni a pénzt. Meg a diktatúrában is micsoda nagy a jólét, hogy fussa utazgatásra, az meg ilyen ötleteket hoz. Hát? Nem biztos, hogy nekem van igazam. De azért tessék választani! Például e kettő közül: Szolnokon mindenütt aszfaltozott parkoló autókkal, vagy itt-ott francia mintára nálunk is virágszigetek zöld növényekkel?