Ketten a szolnoki susnyásban

Közel két évtizedes szolnoki képeslapgyűjtés után és nagyjából nyolcszáz a várost ábrázoló képeslap birtokában is még mindig vannak olyan anzikszok, amiket nagyon szeretnék a fiókomban tudni. Pár nappal ezelőttig ilyen volt az itt bemutatott, felirata szerint Szolnokon, a valahol a Zagyva-menti részen készül fotót használó, a városról helybéliként több képeslapot kiadó Gettler József kiadványa is. A Kaposvári Gyula által szerkesztett, és 1984-ben megjelent Szolnok képekben című könyvben találkoztam először a két kalapos férfit a vízparti susnyásban megörökítő felvétellel, és évek óta reménykedtem, hogy előbb-utóbb találok belőle egy megvehető példányt. Ez az előbb-utóbb eljött, ugyanakkor a több évnyi várakozás nekem azt is mutatja, hogy nem egy túl nagy példányszámban kiadott képeslapról lehet szó.

A képéről Kaposvári Gyula közlése, illetve a felvétel jobb felső sarkába került felirat alapján feltételezhatjük, hogy Szolnokon készült. Ezt alátámaszthatja egyrészt Gettler József személye, aki helyi képeslapkiadóként nem adott volna ki ilyen felirattal fotót, miközben tudjuk, hogy a fővárosi és a külföldi kiadóknál olykor előfordultak tévedések, hibás szövegek. Továbbá maga a megörökített táj is alátámaszthatja, hogy ez valóban szolnoki felvétel, hiszen az egykori Tabán apró telkes házai így sorakoztak a Zagyva partján. Hozzátéve, hogy hasonló felvételt jónéhány Zagyva menti településen is lehetett volna készíteni az előző századfordulón Szolnok és Jászberény között. De ne kételkedjünk!

Inkább próbáljuk kitalálni, hogy ha már szolnokinak tekintjük ezt a felvételt – amit ma is álló házakkal nem tudunk igazolni –, akkor hol készülhetett ez a fotó? Kézenfekvő megoldás lehetne, hogy a korabeli fotós a mai Tabánnal szemben, valahol a Szolnoki Művésztelep kertjének helyéről dolgozott. Csakhogy az egykori Tabán a mainál jóval nagyobb kiterjedésű volt, tulajdonképpen a Kaposvári Gyuláról elkeresztelt, második közúti Zagyva-hídig húzódott. Ugyanakkor a területről elérhető térképek alapján a tabáni telkek mérete és tájolása alapján talán joggal feltételezhető, hogy a képen látható házak az egykori Harcsa utcától – kis túlzással a Zagyva-parton lévő artézi kúttól – lentebb állhattak, mert fentebb már nem a folyóra merőlegesen építkeztek.

Amennyiben ezt elfogadjuk, akkor már csak az a kérdés, hogy a huszadik század első éveiben hol lehetett a Zagyva bal partján, a megörökített módon legeltetni? Az 1902 óta létező Szolnoki Művésztelepen illetve alatt biztos nem, sőt a Bástya utca végén sem, hiszen ott már telkek és házak voltak. Az első ilyesmire alkalmas terület a MÁV kórház mai kertjének végén, illetve a mai gyalogos híd Zagyván túli lábának környéke lehetet, ahol ráadásul van is egy kis ív a folyó medrében.

A magam részéről azt gondolom, hogy a fa mellett álló fiatalember, illetve a csak deréktól felfelé látszó bajúszos, idősebb „gulyás” valahol a mai Zagyva-gyaloghíd balparti pillére körül legeltethetett négy tehenet és egy borjút. Miközben a folyó túlpartján apró szárnyasokat látunk a Zagyva szélén, a kalapos ember mögött pedig egy ladik is felbukkan, ami minden bizonnyal halászást szolgált. Azaz, ha ez a felvétel valóban Szolnokon készült, akkor ez az életkép némi bepillantást enged a korabeli helyiek életébe, akiknek egy része – nagyjából kétszáz méterre a vármegye házától – tulajdonképpen falusias környezetben, falusi körülmények között élt. Ami e fotó készítése után jó hetven évvel kezdett eltűnni.