Nem gondolnám, hogy az Üvegcipő Molnár Ferenc legjobb színdarabja. Abban azonban biztos vagyok, hogy az Üvegcipőt műsorra tűzni már fél siker. Igaz, ha a színészek által hozzáadható másik fél nem jön össze, akkor bizony maga Molnár sem segíthet.
A férfiakkal csak a baj van. Akár erről is szólhat a Szín-Mű-Helyben látható Csupa balláb című vígjáték. Meg arról is, hogy Szolnokon van tíz színész, akik ismét valami szerethetőt produkálnak esténként.
Sokszor azon vettem észre magam, teljesen belefeledkezem a játékukba, és hirtelen arra riadok: miért hallgatom ki ennek a két szerelmes fiatalnak a beszélgetését. Azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amikor azt mondják: a színpadon megtörtént a csoda.
Nemcsak azért szeretek a Tisza moziba járni, mert sok régi emlék köt oda, hanem azért is, mert itt különleges filmeket láthat az ember. Ráadásul semmivel sem rosszabb a kiszolgálás, mint a plázában - és még olcsóbb is. Néha azért fáj, milyen kevesen vagyunk.
A pécsieknek Európa Kulturális Főváros cím kellett ahhoz, hogy hasonlót lássanak. Igaz, annak a híre mindent betölt. Szolnokon meg talán még az itt élők sem tudják, hogy micsoda kincseket láthatnak a városban. A Galériában kiállított Rippl-Rónai képek legalább 1 milliárdot érnek.
