Sütő András félezer évvel ezelőtt játszódó történetét nézhetjük aktuális, a hatalom kisembert gyötrő kilengéseinek darabjaként is. Meg reálisan is foghatjuk az üzenetét, miszerint a kisembernek lehet igaza, de soha sem győzhet, és a végén egyedül lóg a bitófán. Egy lócsiszár virágvasárnapja Szolnokon.
Az ilyen történetekből Hollywoodban A-kategóriás kasszasikereket szoktak forgatni. Nálunk meg lett belőle egy kelleténél legalább fél órával hosszabb, itt-ott kifejezetten idegesítő dialógusokkal operáló, olykor kifejezetten blőd romantikus film. Amiben Dunai Tamást utoljára láthatjuk filmvásznon.
Úgy érzem, a Damjanich múzeum idei első kiállításában nem az az igazán különleges, hogy egy-egy Gácsi Mihály, Gyulai Líviusz, Kondor Béla vagy éppen Sváby Lajos grafika is látható, hanem az az együttműködés, aminek Az élő grafika című tárlat az első látható eleme. Nagy dolog születhet.
Szolnok mai képe a hatvanas-hetvenes években alakult ki. A vasútállomás, az egykori főiskola, a néhai Szövetség ABC, a Tiszaligeti sportcsarnok, a Pelikán hotel mind ebben az időszakban épültek. A Szolnok múltja képekben sorozat február 14-ei előadása ezt az időszakot mutatja be.
De jó lenne, ha Szolnoknak is lenne egy Romsics Ignáca! Mert akkor esélyünk lenne például arra, hogy valaki szórakoztatóan, de érthetően elmeséli valaki a Szolnok környéki tanyavilág történetét. A nagyszerű történész Hetven év című önéletrajza messze túlmutat a személyes történeteken.
