Azt kívánom, hogy a Vesztegzár a Grand Hotelben legyen az utolsó premier, amit a Szigligeti társulatának az Aba-Novák színpadán kellett prezentálnia. Mert ez az előadás minden eddiginél jobban bizonyítja, hogy hiába a jó darab, a kiváló rendezői ötletek, a remek játék, a hely minderre alkalmatlan.
A mesék egy kicsit a valóságról is szólnak. Az én egyik mesém például arról, hogy ha valaki kétszer nem tud vállalható játékfilmet készíteni közpénzből, akkor a három a magyar igazságot zárójelbe téve, többé nem kap ilyesmire lehetőséget. Persze lehet, hogy tévedek, és Dobó Kata új filmje jó.
Nem művészfilm. Nem fesztiválfilm. Lesz-e belőle karácsonyi kultfilm, amit minden ünnep környékén úgy vetítenek, mint a Reszkessetek betörőket, vagy megnézek, mint az Igazából szerelmet, azt az idő dönti el. Mindenesetre a Nagykarácsony annyi, amennyit vállal. Szórakoztató és szerethető.
Azt mondják, a rendszerváltás óta nem sikerül vállalható, a magyar történelemről szóló mozifilmet készíteni a hazai filmiparnak. Szerintem megtört a jég. Az Eperjes Károly rendezésében és főszereplésével elkészült Magyar Passió példaértékű történelmi játékfilm lett. Szolnoki szállal.
A kultikus film a filmben jelenetből lett 28 perces netes moziban Kovács Lajos helyett Kocsis Gergely szorítja halántékához a vicces pisztolyt. Merthogy Herendi Gábor, a Valami Amerikák rendezője elkészítette a Bűnös várost, amely biztos, nem arról szól, mint 2008-ban gondolta volna.
