Nem baj, ha olykor egy film arra emlékeztet bennünket, hogy mi, magyarok a XX. századot a világtörténelem színpadán emelt fővel zárhattuk. Mint Helmut Kohl mondta: "az első téglát a magyarok ütötték ki a Berlini Falból". Szalay Péter Nincs parancs! című filmjéből az is kiderül, kik.
Kerekes Vica különleges szépségére egész estés mozit építeni nemcsak bátorság, de hatalmas tévedés is. És bár a kisgyerek általában sok mindent megment, Lakos Nóra első játékfilmjén az elmúlt harminc év legjobb gyerekszereplője sem segít. A Hab olyan, mint egy tortadísz torta nélkül.
"Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest százezreket szereztem a vármegyének." E szavak kimondójáról, Küry Albert alispánról is szól Fülöp Tamás Megyeszékhelyből város című, a szerző szolnoki vonatkozású tanulmányait összegyűjtő kötete.
Avagy Pulcher jutalomjátéka. Egyben a szolnoki színház és a közönség legnagyobb vesztesége, hogy ezt a bemutatót vitte el a vírus. Nóti Károly Nyitott ablak című darabja ugyanis a legjobb francia komédiákat idézi, amibe Mészáros István visszacsempészte a szolnoki Svejket. Játszhatnák még!
Hogy egy film milyen, az nagyban függ attól, előzetesen mit várunk tőle. A nyár közepén már úgy voltam a magyar filmekkel, hogy nekem szinte mindegy mit, csak végre mutassanak valamit. Lóth Balázs Pesti balhéja nem Oscar-esélyes, de egy nyári kalandnak megteszik.
