Nagy kár lenne, ha a Becsúszó szerelem a Veszettek sorsára jutna, és nem lenne minimum olyan sikeres, mint a Brazilok. A vírushelyzet teljesen összekuszálta az új magyar filmek mozikba kerülését, aminek az egyik nagy vesztese lehet Nagy Viktor Oszkár vígjátékként is fontos filmje.
A szolnoki színház történetének legrövidebb nagyszínpadi előadásával ér véget nemcsak az évad, de Balázs Péter direktorsága is. Leginkább azonban azért marad örökre emlékezetes a mostani Zsuzsi kisasszony, mert ez lett a lezárások utáni első élő premier. Az évad végén saját legjeimet is kihirdetem.
Fél éve voltam utoljára moziban. Szóval mindegy volt, hogy mit játszanak a Tisza moziban május elsején, tulajdonképpen bármire beültem volna. Az Amíg a lagzi el nem választ című spanyol romantikus vígjáték azért meghaladta a "bármi" kategóriát, mégis más miatt lesz örökre emlékezetes.
Van, hogy az iskola sem vállalkozik többre, mint a gyerekek megőrzése. Olykor ennek is lehet örülni. De színházban hasonlót látni? Balázs Péter utolsó rendezése igazgatóként nem hazudtolta meg önmagát. A Déryné ifjasszony az elődök és a színház előtti tisztelgés minden lehetőségét kihagyja.
Lassan egy éve nincs színház, se mozi, meg kiállítás sem, pláne koncert vagy fesztivál, így lassan az Eső az utolsó vírus előtti módon létező kapocs a kortárs kultúra újdonságaihoz. Vaskos a friss szám. Több benne a próza, mint a vers. Körmendi Lajos Barbaricum-a a Köpönyeg.
