Az 1956-os forradalomról, az 1945 utáni földosztásról és a későbbi téeszesítésről, azaz a magyar faluról tudott úgy beszélni pár évvel később Sánta Ferenc és Fábri Zoltán, mint talán azóta se senki. Az 1965-ben (!) bemutatott mozi minden jelenete és alakítása vállalható és nézhető ma is.
Betiltottak egy fotókiállítást Szolnokon 1932. április 3-án. Az elkobzott képeket csak 1966-ban láthatta a közönség, amikhez aztán nemcsak abban az évben, de később is csatlakoztak kortárs fotók. Az 1977-es tárlat azonban nem nyerte el a szakma egy részének a tetszését.
A jó könyv olyan, mint a jó vicc: minden újszülöttnek új. Ezért érdemes régi könyveket is ajánlani, hiszen lehetnek olyanok, akiknek még nem olvasták. Régóta szerettem volna írni Papp Zsolt A szolnoki zsidóság emlékkönyve című munkájáról, amire jó alkalom ez az eseményszegény időszak.
A szolnoki Tisza szálló az ország akkori legfiatalabb polgármesterének regnálása idején épült. A Munkásőrség első szolnoki parádéján kölcsön járművekkel és beöltöztetett katonazenekarral vonultak fel. A helytörténet ünnepe a megyei levéltár évkönyvének megjelenése.
Egy Oscar-díj biztosíték arra, hogy a következő filmek is jók lesznek? Mit kezdjünk egy legendával, akinek lassan hat évtizedes életműve a magyar filmgyártás megkerülhetetlen része? Kimondható ezek után, hogy a Zárójelentés több sebből vérzik? Hinni akarunk vagy látni és gondolkodni?
