Egy Oscar-díj biztosíték arra, hogy a következő filmek is jók lesznek? Mit kezdjünk egy legendával, akinek lassan hat évtizedes életműve a magyar filmgyártás megkerülhetetlen része? Kimondható ezek után, hogy a Zárójelentés több sebből vérzik? Hinni akarunk vagy látni és gondolkodni?
Szinte lehetetlen az elmúlt évtizedből tíz olyan kulturális eseményt kiemelni, amelyeket egykor is ajánlottam, és ma se tennék másként. Egyszerűen azért, mert még egy éven belül is hatalmas a kínálat. Így egy kicsit csalok, amikor a blogSzolnok 10 éves archívumából szemezgetek.
Ritka, amikor a képzőművész apa és fia munkásságát egyszerre mutatják be. Miként az is, hogy három évtizeddel a rendszerváltás után egyértelmű legyen egy anyagról, miért volt alkotója "tiltott", vagy legfeljebb csak "tűrt". A két Szlávics László kihagyhatatlan kiállítása a Galériában.
Féltem tőle. Elsősorban a rendező és a producer korábbi munkái miatt. Másodsorban meg azért, mert nálunk nem szoktak sikerülni a saját hősöket bemutató filmek. Ám a Béres Józsefről szóló A feltaláló esetében, mintha megtört volna az átok. Izgalmas, szórakoztató és szép mozi lett.
Sokat ígért a Szigligeti Színház idei, negyedik bemutatója. Elvitathatatlan, hogy különleges is lett A mi kis városunk. Nemcsak a színészeket, de a szolnoki közönséget is kizökkenti a megszokottból. Ugyanakkor napokkal később is nehéz véleményt mondani, mert sok nyitott kérdés maradt.
