Egy múzeumnak az is feladata, hogy fejet hajthassunk az eltűnő helyi mesterek előtt. Bízva abban, hogy lesz, aki megállítja az elmúlást. Mert az nem lehet, hogy a majdnem feledésbe merült szolnoki csipke végül eltűnjön! A Damjanich múzeum Szolnoki öltések kiállítása ezért nem a múltról szól.
Remélem, hogy a Véletlenül írtam egy könyvet című új, magyar, családi film nemcsak újabb nézőket csábít (vissza) a hazai mozikba, de sokakat rávesz az írásra is. Mert az írás az olvasással kezdődik, mindezek pedig elősegítik az értelmes beszélgetéseket. Ráadásul ez a film sok tekintetben szép is.
A Légierő Zenekar Szolnok 55. születésnapi koncertje remek lehetett volna, ha nem a Szolnok 950 nyitógálájának adják el. Ennél a zenekar, a fellépők többsége és Szolnok is többet érdemelt volna. Az üzenet egyértelmű: az ötlettelenség, a megúszás és a pitiánerség gyűri maga alá a jubileumot (is).
A rendszerváltás körüli Lengyelország elevenedik meg a Kincs a múltból című német-francia filmben, amit sok mindennek lehet nevezni, kivéve a filmismertetőkben olvasható "vígjátéknak". Az apa-lánya road movie egy magyar szemmel is érdekes és kérdéseket felvető történet.
Van olyan csapnivaló humorista, akiről állami emlőn hizlalt producerek elhitetik, hogy vállalható forgatókönyvíró, aminek következménye Demjén Ferenc életművének lábbal tiprása közpénz százmilliókból. A jegyet váltó közönség mellett csak a jobb sorsra érdemes színészeket sajnálom.
